Tudomány: ami sikerült, és ami nem
Forrás: http://nol.hu/specialis/rss_valogatas
Nehéz megmondani, hogy melyek voltak a XXI. század első évtizedének
legfontosabb tudományos eredményei. Az őssejttel kapcsolatos kutatások, a
genetikai és nanotechnológiai eredmények, a világ legnagyobb
gyorsítójának megépítése, a kvantumszámítógép létrehozása mindenképpen
maradandó alkotásnak tűnnek.
2009. december 31. |
Teleportálás
Reuters – Heinz-Peter Bader
Teleportálás. Koppenhágában dán és német kutatók
2006-ban fényimpulzussal továbbították egy makroszkopikus test
kvantumállapotairól szóló információt egy másik makroszkopikus
testnek. Kevésbé tudományosan fogalmazva: teleportáltak egy testet.
Az 1990-es években merült fel először annak az elvi lehetősége, hogy
ez a folyamat megvalósítható. 2002-ben az Ausztrál Nemzeti Laboratórium
kutatói fénynyalábot „tüntettek el”, majd a nyaláb másutt jelent
meg. A következő lépésben atomok teleportálását valósították meg:
Innsbruckban kalcium, Coloradóban berilliumionokkal.
A kvantumtechnológia másik nagy vívmánya, hogy nemrég kísérleti
üzembe helyeztek egy kereskedelmi méretű és teljesítményű,
kvantumtitkosítású adatátviteli vonalat Bécsben. A sokéves fejlesztés
középpontjában az a lézer állt, amely gyorsan állít elő egy-egy
adott pillanatban néhány fotont. Ennek az az értelme, hogy ha csak
néhány fotonnal továbbítjuk az információt, akkor a lehallgatás mindig
kiderül, mert a lehallgatott fotonok hiányozni fognak a vevőnél.
Emberi őssejt mikroszkopikus képe
Reuters – Alan Trounson
Őssejtek. Az emberi szervezet mintegy kétszáz
sejtfajtából áll, az őssejtek azok a kezdeti sejtek, amelyekből
bármelyik kifejlődhet. A széles körű gyakorlatban eddig csak a szöveti
őssejtek felhasználásának egy bizonyos válfaja, a csontvelő-átültetés
terjedt el. Ezenkívül előrehaladott klinikai kísérletek folynak a
csontvelőből, illetve a köldökzsinórból származó őssejtek alkalmazására
szív- és érbetegségek kezelésében.
Embrionális őssejteket pillanatnyilag a világon sehol sem
használnak a hivatalos gyógyításban, sőt ezekkel eddig csupán a
klinikai kísérletek előszobájáig jutottak. Ennek oka, hogy a magzati
őssejtek alkalmazása a daganatképző hatás, illetve a további, még nem
ismert veszélyek miatt túlságosan kockázatos. Amíg hiányoznak a
bizonyított, neves szakfolyóiratokban leközölt eredmények, addig tilos
embereken kísérletezni.
Nanotechnológia. Kezdeti formában korábban is
létezett, de az utóbbi években szállított egyre több eredményt a
nanotechnológia – a 100 nanométer alatti mérettartományban
működő technológiákat hívjuk nanotechnológiának. (Egy nanométer a
milliméter milliomodrésze.)
A Samsung 16 gigabites nanomemóriája
Reuters – Lee Jae-Won
Kiemelkedő jelentőségű, hogy a nanomérettartományban a fizika, a
kémia és a biológia együtt képes működni. Az atomok célszerű
összerakása, elrendezése arra is módot kínál, hogy
mikroprocesszorokat állítsanak elő. Ma már parányi robotok segítségével
világos és apró részletekbe menő képet lehet kapni a betegek belső
szerveiről. A „nanobot”-ok a polipok vagy a gyulladások
felderítésében a béltraktusban használatosak, s akár abban is, hogy a
kezelendő részhez a gyógyszerek nagyon pontosan legyenek eljuttathatók,
éppen oda és csak oda, ahol szükség van rájuk.
Napjaink eszköze például a Pillcam mikrokamera. Az 1,1
centiméter átmérőjű és 2,6 cm hosszú kis kapszulát egyszerűen le kell
nyelni. A páciens csípőjére erősített hevederben lévő érzékelőkkel
veszik a képeket a bélben utazó picinyke „tengeralattjárótól”, amelyeket
aztán számítógép dolgoz föl.
Gének. A világszerte több mint százmillió embert
sújtó pikkelysömör hátterében két „pajzsgén” hiánya áll, amely
nélkül a bőr képtelen a hámréteg normális működtetésére, megrepedezik
és megjelenik a betegség – tárták fel olasz kutatók. A vese
sókiválasztását befolyásoló gén határozhatja meg, hogy mekkora a
magas vérnyomás kialakulásának kockázata – derítették ki amerikai
kutatók. Hasonló példák tucatjával idézhetők, amelyek hátterében az
áll, hogy 2000 elejére elkészült az emberi géntérkép.
Huszonötezer génnek kellene megtalálni a sejten belüli
szerepét. Ma még igen kevésről tudjuk, hogy pontosan mi is a
feladata. Emiatt az emberi géntérkép most még nem sokkal több,
mint egy betűtenger, amely értelmet hordoz ugyan, de azt még nem tudjuk,
hogy ez az értelem miként áll össze. Ahhoz, hogy nagyszámú
genom megismerhető legyen, olcsó és nagy sebességű szekvenálási
eljárások kifejlesztésére van szükség. A cél az ezerdolláros genom,
amely valószínűleg az egészségbiztosítók költségvetésébe belefér.
Génterápián alapuló klinikai kísérleteket már itt-ott végeznek, de hogy
ez mikor lesz bárki számára megfizethető kezelés, kérdéses. 2020 előtt
erre senki se számítson.
A CERN-központ
Reuters – Denis Balibouse
A nagy hadronütköztető. Az LHC. Az idén novemberben
újraindították a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a genfi
székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Központ (CERN) nagy
hadronütköztetőjét (LHC). Az LHC a francia–svájci határon, egy 27
kilométeres alagútban található. A részecskék pályáját csaknem
tízezer, különböző típusú mágnessel alakítják ki. A mágnesekben 11 700
amper erősségű áram folyik, ez hozza létre a szupererős mágneses
teret. A mágneseket szuperfolyékony héliummal hűtik 1,9 Kelvinre,
vagyis –271,4 Celsius-fokra.
A szakértők olyan elemi részecskék, mint a részecskefizika
standard modellje által megjósolt Higgs-bozon létezésére is
bizonyítékot keresnek, valamint azt szeretnék megtudni, miből áll a
világegyetemet javarészt felépítő sötét anyag. A nagy mű húszéves
munkába és 3,9 milliárd euróba került. Mégsem lett tökéletes, mert a
tavaly szeptemberi első indítás után műszaki hibák miatt le kellett
állítani. Most újra működik. Az a jövő kérdése, hogy beváltja-e a
hozzáfűzött reményeket?
A be nem teljesült ígéretek
Hvang Vu szuk, a megbukott tudós
Reuters – Jo Yong-Hak
Az új évezred első tíz éve a be nem teljesült tudományos ígéretek
történeteként is leírható. Mintha az alkalmazott tudományok
szempontjából a XXI. század még el sem kezdődött volna: az emberiséget
izgalomban tartó legfontosabb természettudományi dilemmák megoldásához
nem kerültünk látványosan közelebb. Íme néhány érv, amelyek alapján az
olvasó eldöntheti: túlságosan pesszimista, vagy inkább nagyon is reális
ez az összegzés.
Klónozás. A búcsúzó évtized alighanem legnagyobb
tudományos bukása a dél-koreai klónozási projekt volt. Hvang Vu Szukot
az egész világ ünnepelte, mert a világon elsőként klónozott emberi
embriót, illetve 2005 elején sikerült mesterségesen létrehoznia 11
őssejtkolóniát.
A következő évben aztán kiderült, hogy eredményeinek döntő többsége
hamisítmány. A nagy átverésnek az egész tudományos világra kiható
következményei lettek, megrendült a hit a publikációs rendszer
megbízhatóságában. A klónozás ettől függetlenül is beváltatlan ígéret
maradt, egyelőre túlságosan sok az etikai és technológiai aggály ahhoz,
hogy elfoglalhassa a helyét a humán medicinában.
A Mars-járó
Reuters
Űrverseny. Az űrkutatásban az utolsó nagy dobás, a Mars
Polar Lander küldetése még a ’90-es évekre esett, azóta pedig nem
történt semmi, amire az egész világ odafigyelt volna. Tételesen: nem
került közelebb az emberes Mars-utazás, nem fedeztünk fel idegen
civilizációkat, és nem találtunk egyértelmű életnyomokat más bolygókon.
Mintha a világűrt nem is a tudományos kíváncsiság vagy esetleg a
haszonlesés tenné érdekessé az ember számára, amikor a Földön kívüli
térség elveszíti a hadászati jelentőségét, akkor egyszeriben unalmas
hellyé válik.
Tanulságos volt megfigyelni az USA magatartását: az előző század
űrversenyének kétségkívüli győztese most nyugodtan ült a babérjain,
látszólag az sem zavarta, hogy versenytársak sora nőtt fel mellette és a
rakétatechnológiában Oroszország is beérte. Sokat mondó az a minapi
felmérés is, amelyben az „utca emberét” kérdezték meg, hogy mi volt
számára az elmúlt tíz év legfontosabb űrkutatási eseménye: többség még
mindig a „túlkoros” Mars-járót említi.
Energiaforradalom. Az emberiség
energiafelhasználásában ma a szénhidrogének szerepe éppen akkora, mint
tíz évvel ezelőtt. Az atom valamelyest zsugorodott, a megújuló
energiaforrások részesedése pedig kismértékben nőtt – nagyjából ennyi
történt. Új energiaforrásunk azonban továbbra sincs, és a keresgélés
egyelőre klaszszikus kudarctörténet.
Szélkerekek a németországi Cottbus mellett
Reuters – Pawel Kopczynski
A hidrogén előállításához egyelőre csaknem ugyanannyi energia kell, mint
amennyi utána a gázból kinyerhető, a fúziós energiatermelés továbbra is
álom, a kiszámíthatatlan ciklikussággal termelődő nap- és szélenergia
pedig egyelőre képtelen pótolni a fosszilis energiahordozókat. Ráadásul
máig az összes „ingyenes” – vagyis közvetlenül a környezetből nyert,
energiahordozó nélküli – energiaforrás felhasználása drágább, mint a
széné és az olajé.
Rákgyógyászat. Hiú ábránd volt az új generációs
rákterápiákba vetett hit is. Ma a daganatos betegek döntő többségét
ugyanazokkal a kemo- és sugárterápiás módszerekkel kezelik, mint a
’90-es években, és a gyógyítás hatékonysága is csak azokon a területeken
nőtt meg, ahol működik a korai diagnosztizálás (elsősorban a végbél-, a
tüdő- és a melldaganatoknál).
Szójababmelegház az amerikai Missouri állambeli Chesterfieldben
Reuters - Pawel Kopczynski
Egy előrehaladott stádiumban diagnosztizált betegnek ma nem feltétlenül
jobbak a gyógyulási esélyei, mint tíz évvel ezelőtt, a rák mint vezető
halálok részesedése nem csökkent, „általános” rákgyógyszert nem sikerült
kifejleszteni, és a megelőző oltóanyag is csak a kísérleti stádiumig
jutott.
Génkezelt növények. Eséllyel pályázhat az évtized
tudományos buktája címre a mezőgazdasági géntechnológia is. A génkezelt
növényekhez kapcsolt nagy ígéretekből (aszálytűrő, nagyobb terméshozamú,
egészségesebb beltartalmú növények) máig nem lett semmi, a
termesztésben csak a gyomirtószereknek, illetve bizonyos kártevőknek
ellenálló fajták jelentek meg.
2008-tól a génkezelt haszonnövények (GMO) globális vetésterülete is
csökkenni kezdett, az idén már az USA mezőgazdasági minisztériumának
adatai is azt mutatták, hogy valami nagyon nincs rendben a GMO-k körül. A
használatuk nem hogy csökkentené, hanem egyenesen növeli a
vegyszerfelhasználást, és közben egyre-másra jelennek meg az olyan vad
növények, amelyekbe átjutottak a mesterségesen létrehozott
toleranciatulajdonságok – ezekkel a gyomnövényekkel pedig sem a rovarok,
sem a gyomirtók nem tudnak elbánni. Vagyis az új technológia lényegesen
több problémát hozott létre, mint amennyit megoldott.
'Kollaboránsok' a teremtésben
Forrás:http://nol.hu/archivum/20091110-kollaboransok_a_teremtesben
Beszélgetés Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal
Budapesten járt a héten Csíkszentmihályi Mihály, az Egyesült
Államokban élő magyar származású pszichológusprofesszor, a híres
áramlatelmélet, a "flow" atyja. Előadást tartott tudósoknak az
Akadémián, és a nagyközönségnek is a Mindörökké evolúció című sorozat
keretében, amelyet a Nyitott Könyvműhely, a Typotex Kiadó és az ALEAS
Group Kft. szervezett Darwin születésének 200. és A fajok eredete című
műve megjelenésének 150. évfordulója alkalmából.
Hetvenöt évesen is tele van jövőbe vetett hittel
WWW.FREEDOMLAB.ORG
Furcsa módon senki nem kérte, hogy világítsa meg annak a nem
mindennapi kijelentésének a hátterét, mely szerint az emberiség
mérföldkőhöz érkezett: immár képes beleavatkozni az evolúció
folyamatába.
- Hisz Istenben?
- Ha Istenen azt a képzetet érti,
amelyet sok ezer évvel ezelőtt, a zsidó-keresztény vallás teremtett,
abban határozottan nem hiszek. Másfelől viszont, a világmindenség, az
idő és az energia keletkezése ma is misztérium számomra.
- Nem gondolja, hogy mégiscsak egy felsőbb hatalom művéről van szó?
-
Az, hogy valamilyen felsőbb hatalom teremtette az univerzumot - na, és
akkor őt ki teremtette? -, véleményem szerint ugyanannyira
valószínűtlen, mint az az alternatíva, hogy a mindenség "csak úgy"
keletkezett.
- Akkor, hát, itt állunk megfürödve az evolúció
csúcsán, ma is megválaszolatlan kérdéseinkkel. Miért írja A fejlődés
útjai, című művében mégis azt, hogy az ember elérkezett a fejlődésnek
egy olyan fokára, hogy már maga is képes befolyásolni az evolúciót?
- Mert így van. Biológiailag és technológiailag megértünk rá. De
nemcsak a biotechnológiáról, a génsebészetről van szó. Mostani
fejlettségi állapotunk hatalmas lehetőségeket kínál, de óriási
kockázatok is rejlenek benne. Sok mindent megtudtunk már az emberi tudat
működéséről is, és pszichológusként állítom, hogy alighanem ez az
ismeret a jövő kulcsa. Az emberiség sorsa a harmadik évezredben jórészt
attól függ, hogy mennyire felelősségteljes és morális Ént fejlesztünk ki
magunkban.
- Érzelem és morál ott, ahol eddig csupán a megfelelő alkalmazkodási képesség számított és a természet diktált?
- Ahhoz, hogy a jövőt mi diktáljuk, bizonyos dolgoknak meg kell
változniuk. Az agy evolúcióját egykor az a felismerés gyorsította fel,
hogy mindannyian különálló egyedek vagyunk, saját vágyakkal, egyéni
sorssal. Csakhogy a felszabadult tudat mára elszabadult, és, követelőzni
kezdett: Nagyobb vagyont! Több hatalmat! Szellemi egyeduralmat! Halált
az ellenfelekre! Valahogy meg kell zabolázni, hiszen a társadalmi
létezés bebizonyította, hogy miközben valóban individuumok vagyunk,
nagyon is függünk másoktól és a környezetünktől, és felelősek vagyunk
azért, hogy a világunk hogyan alakul. Meg kell találnunk a
leghatékonyabb új magatartásformát a természetnek nevezett gigantikus
erőtérben. Nem könynyű, hiszen a túlzott alázat nem kifizetődő, mert az
életképesebb formák áldozataivá válhatunk, a gőg viszont másoknak
árthat, esetleg a teljes földi életet elpusztítja.
- Nem illúzió azt hinni, hogy az ember képes valaha fölül
emelkedni a saját érdekein, jólétén, és megszüntetni ártó
tevékenységeit?
- Lehet, hogy illúzió. Az evolúció komplexebbé válást jelent, nem
szükségszerűen "jobbulást". A komplexitás növekedésével nyilván nő a
feszültség és a káosz is bennünk és körülöttünk, a háborúk
erőszakosabbak és totálisabbak, a kizsákmányolás pedig még teljesebb és
körmönfontabb. De, ahogy egyik barátom, Peter Drucker szokta mondani: ha
előre akarjuk látni a jövőt, tegyünk azért, hogy úgy is alakuljon.
- Mi lehet az első lépés?
- Az illúzióktól mentes, önmagára, másokra és a környezetére is
figyelő, határozott egyéniség felépítése, az életünk kontrollálása.
- Gazdasági krízis, gyűlölködés, harci zaj és szegénység közepette?
- A harmadik évezredben követendő társadalmi minta kialakításának
mégis csak az egyén megerősítéséből, az egyéni tudat átalakításából kell
kiindulnia. Ami aztán fokozatosan rányomja majd a bélyegét az élet
egyéb területeire is. Lassan meg kell szabadulnunk azoktól a
tulajdonságoktól, például a vadászszenvedélytől vagy "az ellenséges
törzs" lemészárlásának vágyától, amelyeket az evolúció az ősi
szükségleteknek megfelelően fejlesztett ki bennünk, de mára fölöslegessé
váltak és a fejlődés gátját képezik. Meg kell tanulni a lehetőségekhez
képest irányítani a tudatot. Csökkenteni az elégedetlenkedést, az
élvezetfüggőséget, az öröklött káros hajlamok hatását, a stresszt, a
gondolatok csapongását, mérsékelni az élősködők, például a reklámok és a
média energiaelszívását.
- "Isteni" képességekkel és hatalommal akarja felruházni az embert?
- Dehogy, hiszen génjeink 94 százaléka megegyezik a majoméval, ami
azt jelenti, hogy vigyázni kell, nagyon apró változásoknak óriási
következményei lehetnek. Mindannyian az evolúció folyamatának részesei
vagyunk, és önös érdekből cselekszünk. Nem a saját kedvünkért, hanem
azért, hogy megőrizzük és újrateremtsük a génjeinkben kódolt
információt. De az ártatlanság kora lejárt. Fajunk már túl nagy
hatalomra tett szert ahhoz, hogy továbbra is csupán az ösztöneinket
kövessük. A véletlenre nem bízhatjuk magunkat. Meg kell találnunk a
tetteink következményeit enyhítő, értelmes és hathatós tervet magunk és a
még fennmaradt élőlények védelmére.
- Sokan a Flow-t tekintik az ön főművének. Vagyis annak az
áramlásérzésnek a felfedezését és bemutatását, amikor az ember annyira
elmerül valamilyen tevékenységben, hogy megfeledkezik a kinti világról,
és utólag megállapítja, hogy például munkája, szerelmeskedése, sport-,
vagy művészi tevékenysége közben nagyon boldognak érezte magát. Hogyan
lehet a flow-t az evolúció szolgálatába állítani?
- Akikben megvan a készség a flow élményre, azok a komplexebb
tevékenységek közben olyan személyiségekké fejlődhetnek, hogy a korábban
kaotikusnak tűnő hétköznapi eseményeket is képesek tartalmassá
alakítani. Eközben nemcsak a saját életükben lelnek örömöt, az egész
emberiség fejlődéséhez hozzájárulnak. Egy francia jezsuita pap, Pierre
Teilhard de Chardin, akinek a gondolatai nagy hatással voltak az én
evolúciós eszményeim kialakulására, azt mondta: "...kötelességünk, hogy
meghaladjuk önmagunkat, még akkor is, ha képességeink határai nem is
látszanak pontosan. Kollaboránsok vagyunk a teremtésben".
- És egy ilyen elképzelt, komplex személyiség milyen társadalmat képes építeni a harmadik évezredben?
- Olyat, amelyben egy-egy helyi feladat teljesítésére kis közösségek,
én úgy hívom: evolúciós sejtek alakulhatnak, amelyekben sok lehetőség
van az önként vállalt munkára, a szolidaritásra, a flow-tevékenységre.
Egy idő után a sejtek kicserélhetik a megszerzett információkat nagyobb
közösségük más sejtjeivel, és az elszigetelt sejtek laza szövetséget is
köthetnek, amely már az egész társadalom javát szolgálhatja. A lényeg,
hogy bizalom épüljön ki az emberekben a jövőt illetően. Érezzék, hogy
részei mindennek, ami körülveszi őket, a levegőnek, a földnek, a víznek,
a múltnak és a jövőnek. Ha ezek közül bármiben kárt okoznak, magukban
tesznek kárt. De fontos, hogy ne tagadják meg egyediségüket sem. Ne
másokat utánozzanak, ne elvárásoknak akarjanak megfelelni, gondolataik,
érzéseik, cselekedeteik a saját tudásukban és tapasztalataikban
gyökerezzenek, és feleljenek a tetteikért. Érezzék, hogy rajtuk áll, kik
és mik, milyen minőségű emberek lesznek a jövőben. Ha túl tudnak jutni
önző önmagukon, akkor rátértek a valódi evolúció útjára.
- A vallás és a tudomány összebékíthető valaha az evolúció kérdésében?
- Az élőlények az egysejtűtől az emberig tartó evolúciója mára
szilárdan bizonyított tan, amelyet az egyház és a tudomány legjobbjai
egyaránt elfogadnak. Attól, hogy valaki nem hiszi el már a bibliai
teremtésmesét, még elfogadhatja Isten létezését. Azt persze nem tudjuk,
van-e az evolúciónak végállomása. De abban egyetértenek a felvilágosult
papok és tudósok, hogy mindannyian valami nagyobb egység részei vagyunk,
és folyamatosan a komplexitás felé tartunk. Egykor az egyház és a
tudomány még öszszetartozott, csak később vált szét, hogy két különböző
fejlődési irányba haladjon. De ha szemléletet vált az emberiség, miért
ne találkozhatnának újra?
- Irigylésre méltó személyiség ön. Hetvenöt évesen tele van
jövőbe vetett hittel, és egy izgalmas utópiát vázolt fel az olvasóknak.
- Lehet, hogy ez valóban utópia, de ha nem hiszünk a változtatásban,
nem vesszük kezünkbe a kormányt, és meg sem próbálunk tenni valamit,
végképp elveszítjük a reményt arra, hogy az evolúció a mi elképzeléseink
szerint alakuljon. Mintha egy repülőgépen ülnénk, amelynek a
pilótafülkéjéből régen eltűntek már a pilóták, a gép pedig csak szeli a
levegőeget. Megvárjuk a katasztrófát?
A fénynél is gyorsabban
Teljesen téves az elképzelésünk a térről, időről, de még a logika
fogalmáról is - ez derül ki a CERN múlt nyári kísérletéből. A piros
kapszulát választjuk, és megnézzük, milyen mély a nyúl ürege.
Nagy Gergely |
Tartalom
A média szerepe
Az igazi X-akták
A fénysebesség jelentősége
C, a világ legváltozóbb állandója
Az M87-es galaxis
Az éter, a vákuum, a tér és a közegellenállás
A Cserenkov-sugárzás, neutrínók, és a sötét anyag
Vannak egyáltalán mértékegységeink?
A kvantum-nonlokalitás és párkeltés
A szuperlumináris kommunikáció problémaköre
A Bell-inekvalitás korlátai és a telepátia
Retro-kauzalitás és az ok-okozati viszony megdőlése
A megbomlott téridő
A tudományos világ megosztottsága
A legfontosabb források, linkek
Zárszó
http://www.idokep.hu/?oldal=hirek&id=518
Valószínű, hogy egy szimulált Univerzumban élünk
Forrás: http://www.origo.hu/tudomany
[origo]2009. 08. 12.
Miért
tűnik úgy, mintha a Világegyetem számos különböző tulajdonsága éppen
úgy lenne beállítva, hogy különösen alkalmas legyen az élet és az
értelem számára? Egy radikális új elmélet szerint azért, mert
Világegyetemünk csak egyike az univerzumok végtelen, egymástól
különböző sokaságának. Ennek alapján csak véletlenül életbarát
-
szerencsénk volt, és megnyertük a kozmikus főnyereményt. Az is
lehetséges azonban, hogy egy szimuláció részei vagyunk, mivel
valószínűleg több a mesterséges univerzum, mint az igazi. Észbontó
elméletekről tartott előadást Paul Davies Budapesten.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett Astronomy
and Civilization című
konferencián Paul Davies, a világszerte ismert fizikus-ismeretterjesztő
is tartott előadást, "Miért éppen ideális az életnek a Világegyetem?
címmel. Ez Davies legújabb könyve, A megbundázott
Világegyetem (Akkord
Kiadó) tárgya, amelyben az egyik alapkérdés: miért tűnik úgy, hogy
"valaki" szándékosan olyan szűk paraméterek közé kalibrálta a
Világegyetem fizikai törvényeit és állandóit, hogy végbemehetett az
élet kialakulásához szükséges anyagfejlődés?
Erre az egyébként sokat vitatott elgondolásra (antropikus elv)
az
egyik legújabb válasz a multiverzum-elmélet, mely szerint
Világegyetemünk csak egyike az univerzumok végtelen, egymástól
különböző sokaságának.
A multiverzum-elméletnek azonban bizarr következményei vannak:
például saját magunk azonos, végtelen számú másolatának létezése és a
Mátrixban szereplőhöz hasonló, szimulált univerzumok. Ráadásul az
elmélet sok mindent nem magyaráz meg. Davies úgy gondolja, hogy a
létezés problémájára léteznie kell egy megnyugtatóbb megoldásnak: az
általunk ma elvégzett megfigyelések hozzájárulhatnak a távoli múlt
valóságának alakításához. Ha ez igaz, akkor az élet és végső soron a
tudatosság nem a természet véletlen melléktermékei, hanem az Univerzum
evolúciójának főszereplői.
A multiverzum-elméletről
(Részlet A
megbundázott Világegyetem című könyvből
[ford.: Both Előd, szerk.: Simon Tamás], a Kiadó engedélyével.)
A természettudósok kisebbségben lévő, de egyre gyarapodó
tábora
jelenleg a multiverzum-elmélet egyik vagy másik változatát támogatja. A
modern kozmológiai modellek határozottan arra utalnak, hogy a kozmikus
tartományok sokasága létezik (például buborék-univerzumok,
zseb-univerzumok, változatos kozmikus régiók) mint a világ természetes
és általános jellemzője, s ennek értelmében a mi Világegyetemünket
létrehozó Ősrobbanás csak egyike annak a sok (valószínűleg végtelenül
sok) hasonló eseménynek, amelyek "univerzumok" sokaságát teremtik meg.
A multiverzum-elmélet erénye, hogy természetes és egyszerű
magyarázatot kínál arra, miért ilyen titokzatosan alkalmas a
Világegyetem az élet számára: hiszen a megfigyelők csak azokban az
univerzumokban jönnek létre, ahol ... a feltételek véletlenül "éppen
megfelelőek". Az élettel szemben ellenséges univerzumok túlnyomó
többségben vannak ugyan, de definíció szerint sterilek, így
megfigyeletlenek maradnak. A multiverzum-elmélet hátránya, hogy az
önálló létezők óriási számát tételezi fel, amelyek legtöbbje azonban
soha, még elvben sem figyelhető meg. Ez a tékozló bőség sokakat
meghökkent, és azt az életbarátság extravagáns magyarázatának tartják.
Emellett az elméletet roppant nehéz ellenőrizni. A megfigyelőket
egyszerűen a szelekció közvetítőinek tartják, ezért megmagyarázatlan
marad az Univerzum rejtélyes felfoghatósága (legalábbis az emberi elme
számára). A multiverzum-elmélet nem adja a létezés teljes körű
leírását, mert ennek működéséhez még sok felderítetlen és nagyon
"megfelelő" fizikai összefüggésre van szükség.
...
Az összes
multiverzum-elmélet további hátránya, hogy arra a következtetésre
jutnak: létezniük kell hamis univerzumoknak, amelyek (számosságukat
tekintve legalábbis) mennyiségileg felülmúlják a valóságosakat. Mindez
ahhoz a bizarr konklúzióhoz vezet, hogy a megfigyelt Világegyetem
valószínűleg hamis, ezért a fizika egyáltalán nem vehető komolyan.
Egyszer az információcsomag is élőlény lehet
A budapesti előadás után Paul Davies kérdésre válaszolva
elmondta:
megközelítése csak a földihez hasonló, általunk ismert életre
vonatkozik. "Elméleti közelítésben szén- és vízalapú életet tekintjük,
és azt vizsgáljuk, hogy ehhez hasonló, a kémiai mechanizmusok alapján
működő élet lehetőségének kedvez-e a Világegyetem. Elméletileg lehetnek
egyéb környezetek és folyamatok is az élet számára, ami nem a
hagyományos kémián alapul, de ezek háttere és lehetősége egyelőre
teljesen bizonytalan" - mondta, hozzátéve: elképzelhetőnek tartja, hogy
idővel önmaguk kontrollálására képes információcsomagokat is
élőlényeknek fogunk tekinteni.
Az előadás után Paul Davies az [origo]-nak elmondta: a
multiverzum-elmélet több, mint egy hipotetikus modell. Az elgondolás
szerinte összeegyeztethető mai tudásunkkal, a közeljövőben pedig komoly
előrelépés is lehet a témakörben, és az elgondolást támogató
megfigyelések is születhetnek.
[origo]: Mit gondol, a sok lehetséges
világegyetem között
kevés olyan lehet, mint a miénk, amely az általunk ismert élethez
ideális?
Paul Davies: Nem, szerintem sok olyan világegyetem
van, mint a miénk. Durva statisztikai közelítés alapján azt mondhatjuk,
hogy nagyszámú hasonló világegyetem lehet, bennük szintén kémiai alapú
élettel. Azt is mondhatjuk, hogy a miénkhez hasonló univerzumok és
benne a szénen alapuló életformák általánosak a multiverzum-rendszerben.
Elképzelhető-e, hogy kölcsönhatásba lépnek
egymással az eltérő világegyetemek a multiverzum-modellben?
Elméletileg
van erre lehetőség. Bár az egyes világegyetemeket kissé eltérő fizikai
törvények jellemzik, sok hasonlóság lehet közöttük, ami
kölcsönhatásokat is eredményezhet. Két ilyen világegyetem ütközésekor
fellépő folyamatok elméletileg akár észlelhetők is lehetnek.
Biztosak lehetünk-e valamikor, hogy igaz a
multiverzum-elmélet?
A
bizonyosság a természettudományban másként értelmezhető, mint a
hétköznapi életben. A multiverzum-elmélet egy új modell, egy új
közelítése a minket körülvevő világnak. Számos megfigyelési
bizonyítékot szerezhetünk rá a jövőben - de a bizonyosság
tudományfilozófiai kérdés. Inkább úgy fogalmaznék, hogy működő
modelljeink lehetnek, és szerencsés esetben a multiverzum is egy ilyen
lesz.
Ön az előadásában a kémiai alapú élethez
szükséges körülményeket vizsgálta. Mit gondol a kizárólag információ
alapú életről?
Az
információ az egyik leginkább alapvető tényező az élet definíciója
szempontjából. Elképzelhetőnek tartom, hogy önmaguk kontrollálására
képes információcsomagokat is élőlényeknek fogunk tekinteni idővel. Ma
azonban ezen a területen még sok a megválaszolatlan kérdés. Az ilyen,
kizárólag információ alapú élet lehetőségével foglalkozom a Q-Life nevű
modell keretében. Eszerint elképzelhető, hogy a kvantumok szintjén is
létezik olyan információkódolás, ahol a különböző kvantumállapotok
"átöröklődhetnek" - ezekben olyan információk is tárolhatók, amit az
általunk ismert élet esetében a DNS tartalmaz.
* * *
Paul Davies nemzetközileg elismert fizikus és kozmológus, az
Arizonai Állami Egyetem Beyond nevű kutatóintézetének igazgatója. Fő
kutatási területe a természettudomány alapvető fogalmainak vizsgálata.
Több mint 200 szakcikk és 27 könyv szerzője, amelyek a fekete lyukaktól
a marsbéli életig számos különböző témát ölelnek fel. Legismertebb
népszerűsítő könyvei: Isten gondolatai (The Mind of God),
About
Time, Az ötödik csoda (The Fifth Miracle), Hogyan építsünk időgépet?
(How to Build a Time Machine?). Munkássága elismeréseképpen
megkapta a Royal Society Faraday-díját (2002) és a Templeton-díjat
(1995). Tiszteletére az 1992OG kisbolygó a "Pauldavies" nevet viseli.