A tudomány jövője - a jövő tudománya - Géczy Gábor
Az
emberek jelentős része mára kiábrándult a tudományból. Elegük
lett az egymásnak homlokegyenest ellenkezőt állító szakértőkből, a
tudomány
kreálta, élelmiszerként, gyógyszerként, kozmetikumként ránk zúduló
mérgekből, a
szőnyeg alá söpört problémákból, a hazudozásból. Egyre többünkben merül
fel a
kérdés: van-e jövője a tudománynak? A mindenkori hatalmat elvtelenül
kiszolgáló, jelenleg kifejezetten életellenes erőként működő elitklubok
helyett
létre jöhet-e az emberiség valós céljait segítő, az életet és csak az
életet
szolgáló társadalmi mozgalom: az új tudomány?
Melyek
a szabályai, mik a korlátai, milyen erkölcsökre épülhet a
jövő tudománya? Lehet-e egyszerű, mindenki által érthető? Képes-e
választ adni
az emberiség valódi kérdéseire? Segít-e az előttünk álló nehéz idők
túlélésében? Új sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük együtt a
választ, és
aki keres - talál! (GG)
„Mert nem
az árt neked, amit nem tudsz, hanem amit rosszul tudsz!”
·
Miért építünk
sokmilliárdos szennyvíztisztítókat, amikor a pár
deszkából összetákolt budi környezetkímélőbb?
·
Miért gátaljuk
el, öljük meg a folyóinkat, amikor az ezzel okozott
kár sokszorosa a remélt haszonnak?
·
Miért tömjük
tele magunkat gyógyszerként törzskönyvezett mérgekkel,
amikor látványosan romlik tőle az egészségünk?
·
Miért születnek
gyermekeink távol otthonaiktól, mesterséges
szüléssel, amikor az anyák és csecsemőik is belebetegszenek?
·
Miért betegítjük
meg gyermekeinket védőoltásokkal, amikor rég
bebizonyosodott káros és maradandó hatásuk?
·
Miért kell
betegen és boldogtalanul élni a „civilizált”
világokban, amikor a természeti népek harmóniában és egészségben élnek?
Cikksorozatunk
reméljük megadta a választ: szenvedéseik forrása a
hibás tudásokban keresendő!
Busmanok
a tűz
körül. Archív felvétel. Mára valószínűleg alkoholisták,
drogosok, prostituáltak... Elérte őket a „civilizáció”.
Vegyük a
természeti népeket.
Az antropológusok szerint pl. a Kalahári-sivatagban (a Föld talán
leglehetetlenebb élőhelyén) élő busmanok napi 1,5-2 órát „dolgoznak”,
azaz
ennyi idő szükséges számukra az életfeltételeik biztosítására. Valamit
nagyon
rosszul tudunk, ha sokkal jobb természeti feltételek mellett napi 10-12
órát kell
dolgozzunk… Mit csinálnak busmanjaink a maradék időben? Ahogy a
legendás
„Istenek a fejükre estek” című filmben is láthattuk, beszélgetnek, viccelődnek,
zenélnek és
táncolnak, vagyis - velünk ellentétben - élnek!
Pontosabban: éltek, ugyanis a
botswanai
kormány a kilencvenes években szülőföldjükről barakkokba telepítette e
vidám
emberkéket, azzal az indokkal, hogy „nem lehet a busmanokat kizárni a
civilizációból és a fejlődésből”. Természetesen a döntésről senki nem
kérdezte
meg ezeket a hihetetlen ősi gyökerekkel rendelkező embereket, akiknek
nagy
része egyszerűen belehalt a kényszerű átültetésbe. Viszont van egy jó
hír: a
helyüket elfoglaló gyémántbányák – hála a gazdasági válságnak – remekül
prosperálnak!
A természeti népek tudása
sokezer éves
kipróbált tudás. Nem ötletszerű, pár ember által demokratikusan
elfogadott elméletekre épül, hanem tapasztalatokra,
a természetben élő,
vele együttműködő sok-sok generáció élettapasztalatára. A természetben
a hibás
tudás azonnal lelepleződik. Ott nincs helye az elméleteknek, ott csak
egyszer
lehet mérges gombát enni…
A hibás tudások kialakulásában
kulcsszerepet játszanak a mítoszok. Mint senki által meg nem
kérdőjelezett és
kérdőjelezhető vallási tételek szövik át mindennapjainkat. Használjuk
őket,
hivatkozunk rájuk, és soha nem gondolkodunk el igazságtartalmukon.
A fejlődés
mítosza
„Az emberiség fejlődik. Egyre
több
eszközt készít, egyre nagyobb a tudása, egyre tovább él…” Biztos? Nem
lehet,
hogy az elmúlt korok embere azért nem készített eszközöket, mert nem volt szüksége rájuk? Nem lehet, hogy
több és mélyebb ismerete volt a Teremtésről, mint nekünk, ezért mindent megkapott a természettől? Nem
lehet, hogy azért kell tovább élnünk, hogy hosszabb időnk legyen
élettapasztalatunk
gyűjtésére, mert nem élünk?
Fejlődés,
vagy
visszafejlődés? Egyre több ember teszi fel ezt a kérdést…
Ne hamarkodjuk
el válaszainkat!
Őseink tapasztalata alapján az álom az egyik legjobb tudásszerzési mód,
úgyhogy
aludjunk rá egyet…
A
tudomány mítosza
A tudomány
tévedhetetlenségébe vetett hitem egyetemista koromban ingott meg
először.
Laborgyakorlaton egy radioaktív forrást kellett kimérnem.
Tisztességesen
végigmértem, de a gyakorlatvezető tanár szerint rossz eredmény jött ki.
Még
egyszer végigmértem, de ismét ugyanazt kaptam. Harmadszorra megkértem a
professzorasszonyt: mérjük ki együtt. Együtt is a „hibás” eredményt
kaptuk. Az
eltérést kutatva kiderült, hogy az általunk mért sugárforrást öt évvel
azelőtt
kicserélték, és a diákok minimum öt évfolyamon keresztül egymás
füzetéből
másolták az előző sugárforrás adatait…
Látszólag csak
egy bosszantó
malőr, de mára a tudomány nagy része sajnos így működik. Hivatkozunk a
hivatkozás hivatkozásának a hivatkozására, és senki nem veszi a
fáradtságot az eredeti forrás ellenőrzésére!
Súlyosbítja a helyzetet a tudomány hierarchikus felépítése: minél több
hivatkozás történik a forrásra, minél több tudományos fokozattal
rendelkezik az
„adatközlő”, annál kevésbé ildomos az ellenőrző kutatás. Így került a
szőnyeg
alá a Contergan, a DDT, a génmódosított élőlények utóélete, a
védőoltások hatása…
Így múlik a tudományos világ dicsősége.
12.000
végtaghiánnyal született gyermek. Az ötvenes évek CONTERGAN-botránya
mögött a Henkel gátlástalan nyereségvágya és a tudósok felelőtlensége
állt
A tudomány
látszólag csupa érdekes
kérdésre ad választ: milyen pályaenergiák tartoznak a hidrogén atom
elektronjához,
milyen szexuális szokásai vannak a királypingvineknek, milyen kráterek
találhatók a Hold túloldalán… De ad-e választ a valóban
fontos kérdésekre: miért vagyok a Földön? Miért azok a
társaink az életben, akik? Hogy kerüljem el a pofonokat az életemben?
Mi a
célja az életnek a Földön? Hogy éljük túl önnön özönvizünket?
Az
oktatás mítosza
Megfigyeltek már
játszadozó állatkölyköket? Ugye milyen gondtalanok, aranyosak? Pedig az
életük
múlik az így megszerzett és begyakorolt tudáson. Valaha a gyermekek is
így
tanultak a felnőttek mellett játszva, őket utánozva, boldogan. Az életből
tanulva elsődleges tudást szereztek,
aktívan, teljes lényükkel (test, lélek, szellem) tanultak.
A mai padban-ülős
iskolarendszer életidegen
és életellenes. A gyermeket természetes környezetéből és életritmusából
kizökkentve könyvekből, és egyéb másodlagos forrásokból adja az
ismereteket. A tanuló
passzívan, külső szemlélőként ismeri meg az őt körülölelő világot. A
gyermek
még Isten tenyerén él, így ösztönösen érzi, hogy az elveszett
gyermekkora
helyett kapott tudás nagy része élete szempontjából lényegtelen, csak a
televíziós
kvízműsorok során visszaböföghető tudás.
Kötelezővé azt kell tenni,
amit magától
ösztönösen elkerül az ember. Nem véletlen, hogy Magyarországon
dicstelen uralkodónk,
Mária Terézia vezette be a kötelező oktatást, szellemi önvédelmünk
teljes
megtörése céljából. Ennek következményeként tagadtuk meg múltunkat,
„loptuk
össze” nyelvünket, ennek következménye Trianon, de ennek következménye
hazánk
jelenlegi gyarmati sorsa is. Most akarják bevezetni 3 éves
kortól a kötelező oktatást…
"A Gyermek nem
arra
vágyik, hogy ismereteket szerezzen
az életről,
hanem hogy élje
azt…" (Hintalan László)
Érdemes megnézni az oktatási
rendszer
kimenetét is: fiataljaink legproduktívabb éveiket padban görnyedve
töltik. Mire
két-három diploma megszerzése után testileg, lelkileg, szellemileg is
kiégve
kikerülnek az „életbe”, semmijük sincs. Tudásuk jelentős része addigra
elavul,
se házuk, se gyermekük, se munkahelyük – hála „túlképzésüknek”. Talán
őket is
meg kellene kérdezni előtte, mint a busmanokat…
Az
egészségügy mítosza
Az emberiséget romboló legtöbb
hibás
tudás az egészségügyben halmozódott fel. Mivel ez a rendszer a betegek
száma
után kapja a támogatást, elemi érdeke a betegségek létrehozása és
fenntartása.
Nagyszüleink még csak meghalni mentek a kórházba, mi meg lassan
odaköltözünk.
Az ember természetes állapota az egészség,
de ma a gyógyszergyártás a legnagyobb üzlet a világban, 2009-ben
összforgalomban megelőzte az eddig vezető hadiipart. Ezért kell
tele
cekkerekkel hazahordanunk halálunkat a patikából…
Az orvostudomány az embert,
mint
bonyolult gépezetet szemléli, amelyben időnként alkatrészeket kell
cserélni, mert
elkopik, időnként életfolyamatokba kell belepiszkálni, mert
elállítódik. Az
autószerelő egy alátétet nem hagy ki a javítás során mert tudja, hogy
okkal van
ott, hiánya később bajt okozhat. Kórházainkban egész szerveket dobnak
ki… Isten
nem barkácsol! Az ember – mint minden élő rendszer – tökéletes
öngyógyító és
önreprodukáló képességgel rendelkezik. Ha mégis elkezdi lebontani magát
azt
jelzi, hogy valahol megsérült a külvilággal a harmónia, már nem teljes
az
Egész-ség.
Az ember az Egész része. Az
Egész
táplálja, védi, tanítja – amíg ellátja feladatát. Ha már nincs szükség
rá –
lebontja. Részét és részesedését - vagyis feladatát - az Egészben
mindenki maga
szabja meg, ahogy az útjára emlékeztető pofonok mértékét is maga
állítja be. A
betegség a legjobb barátunk, mert sosem pofozkodik ok nélkül! Ha ezeket
a
jelzéseket megpróbáljuk megszüntetni olyan, mintha autónkon az
olajnyomás jelző
lámpát leragasztanánk egy ragtapasszal: besül a motor!
Nézzünk egy-két példát a
ragtapaszokra.
Ma már 40-50 évesek állnak sorba csípőprotézisért. Az egészségügy
szerint
„elkoptak az ízületei”. Őseink 90 évig kapáltak - protézis nélkül. Az
élő
rendszerek nem tudnak elkopni, de a
nem használt részeket a természet lebontja. A kevés mozgás miatt az
ízületek
beszűkülnek, arra figyelmeztetve, hogy ők mozgásra készültek. A
megoldás a
feladat visszaadása, a mozgás/mozgatás lenne…
A legtöbb
életünket romboló
hibás tudás az egészségügyben keresendő
A másik nagy sláger a
vérnyomás beállítás.
A szervezet a vér nyomását öngyógyító folyamatként, védekezésből emeli
meg,
hogy – az általában az élelmiszeripar szervetlen vegyületeitől
elsalakosodott -
vért eljuttassa a szervekhez. A vérnyomás csökkentés hatására lelassult
vér a
hordalékokat kirakja az érfalakra, tehát újabb gyógyszert kapunk:
valamilyen
koleszterin csökkentőt. Ez felhígítja a vért, tehát jöhet az újabb
gyógyszer: a
vízhajtó… Végállomás idő előtt a temető, de a gyógyszeripar jól jár.
Betegségeink arra
figyelmeztetnek, hogy
szervezetünkbe (testünkbe, lelkünkbe, szellemünkbe) valami nem oda illő
került.
Ha méreg kerül belénk, hányással vagy hasmenéssel, ha kórokozó lázzal
és
izzadással, ha lelki pofon sírással, könnyekkel próbálunk tőle
megszabadulni.
Az egészségügy ezeket a folyamatokat „csillapítja”, befelé fordítja,
ezért
húzódik el a gyógyulás, ezért keletkeznek általában nagyobb bajok.
Minden
gyógyító hagyomány, így népi gyógyászatunk is azon alapul, hogy a nem
oda illő
dolgokat minél előbb kivezesse a szervezetből.
A „nem
tehetek semmit” mítosza
Lehet, hogy
olybá tűnik, de
nem a tudósokkal, pedagógusokkal, orvosokkal van bajom. Az ember Isten
képmására, tökéletesnek születik. Földre száll, hogy közösségét emelje,
gyógyítsa, tanítsa… Majd szülei, környezete, iskolái segítségével
elkezdi gyűjteni
a hibás tudást. Előbb-utóbb persze rájön, hogy képtelen a választott
feladatot
ellátni, de a rendszer apró zavarainak, vagy saját hiányosságainak
tudja be.
Cinikussá válik, vagy eluralkodik rajta a „nem tehetek semmit” mítosza.
Egyszer egy
barátom azt
mondta: „A világ
baja nem
az, hogy valamit rosszul csinálunk, a baj az, hogy rosszat
csinálunk. Ha a rosszat akarjuk jobban csinálni, az
eredmény csak nagyobb rossz lesz.” Vagyis egyre több tudás – a
semmiről, egyre több
gyógyszer – haldoklásunk fenntartásához, életfogytig tartó tanulás – az
élet
helyett. A mindenkori hatalom sajnos a „rosszat jobban csinálni”
folyamatában érdekelt,
hiszen a hibás tudásnak köszönheti létrejöttét, és a tudás állandó
manipulálásának köszönheti fennmaradását. Ezért nem számíthatunk rá!
Az egyénen múlik minden, a
megoldás a
világ bajaira az egyéni döntésekben
keresendő. Az egyénnek szabad akarata van, de a szabad akarat a döntés
felelősségével jár! A busmanoktól a hajléktalanokig sok utat
megtapasztaltunk,
kitapogattuk lehetőségeinket, most választásra
kényszerülünk. Szerencsénkre Agócs József
professzor
idézete folytatódik: „Ha végre jót csinálunk (akár rosszul is),
az
eredmény csak jó lehet!”
„Jól csak a szívével lát az
ember.” A
valódi tudás megszerzéséhez ösztöneinkre kell
hallgassunk, melyek az élet forrására hangolt finom műszerek. A
Teremtés az
életből fakad, az életet szolgálja, az élet a célja. Minden, ami
életellenes,
pusztulásra van ítélve benne. Bármikor megújíthatjuk tudásunkat (és
vele életünket),
ha ösztöneinkre hallgatva megváltoztatjuk az élethez való
viszonyunkat.
Amíg nem érezzük a helyes
válaszokat, addig
is nemesednünk kell. Meg kell tanulnunk NEM-et mondani olyan egyéni és
közösségi utakra, melyek életellenesek, melyeknek végén csak fájdalmat
és
boldogtalanságot tapasztaltunk. „Mert most még tükör által
homályosan látunk, akkor
pedig színről-színre; most rész szerint
van bennem az ismeret,
akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor
13,12)
(folytatjuk)
Kelt Gombán, az
Úr 2011. évében, Földanya havában
Géczy
Gábor
fizikus,
tanár
MAG
közösség
Beküldte:Csodina
Globális energiaválság? Itt a megoldás!
Napjainkban a
környezetszennyezés és az energiahordozók kimerülésének veszélye egyre
sürgetőbb problémaként jelentkezik. A salgótarjáni Zeke József által
hosszú évekig fejlesztett szerkezet megoldást jelenthet mindezekre.
– Az egyre súlyosabb környezeti
szennyeződés és a közeledő energiaválság, amely az előrejelzések
szerint pár évtizeden belül globális katasztrófát idézhet elő, engem is
arra késztetett, hogy tegyek valamit annak érdekében, hogy ez még
idejében elkerülhető, vagy mérsékelhető legyen – fogalmazott Zeke
József, majd hozzátette: – Harminc évi munkám eredménye a tengely
nélküli generátor megalkotása, amely ha azonnali megoldást nem is
biztosít, de mielőbbi elterjedése jelentősen mérsékelné ezt a
folyamatot. Az eszköz szabadalmaztatási eljárása már elkezdődött.
Mint mondta, a szerkezet mechanikai
működése elméletileg megváltoztathatatlan, elektronikája folyamatosan
fejleszthető a leadott teljesítmény növelése érdekében. Mechanikája a
tökéletes egyszerűség elvén alapul, egyszerűségében rejlik az ereje.
Zeke József a
szabadalmazásra beadott találmánya modelljével
A generátor a következőképpen működik:
sűrített levegő – vagy más, nyomás alatt álló légnemű, illetve
folyékony közeg – hatására a vasmagház zárt térben, kör alakú pályán
keringő rotor, amely erős mágnes, vagy elektromágnes. Ennek a közegnek
be- és kiáramlását a kialakított csatornákon keresztül a mágnesek
elmozdulása szabályozza. Ezek a mágnesek egyenletes távolságra
egymástól nem mágnesezhető összekötő rudazattal vannak egymáshoz
rögzítve és egy helyen a dilatálás miatt hézaggal biztosítva. Ezeket az
állórész vasmagjára szorosan rögzített tekercsek fognak körbe és közre.
Az olajfilmen csúszó mágnesek a fent említett nyomás hatására gyors
egymás utáni elmozdulás következtében elektromos áramot indukálnak az
állórész tekercseiben.
– A generátor a pár centiméteres
átmérőtől a több tíz, vagy száz méterig megalkotható, mérete
elméletileg végtelen. Ez teszi lehetővé, hogy elektromos meghajtású
járművek mobil erőforrásaként, vagy villamos erőművek generátoraként is
alkalmazható legyen. Ezáltal a szénnel, olajjal, gázzal és
atomenergiával fűtött erőművek fokozatosan megszüntethetők lennének.
Sorozatgyártása és elterjedése évszázadokra megoldhatja az emberiség
legfontosabb problémáit: az elektromos áram termelését
környezetszennyezés nélkül és az energiafüggőség megszűnését –
hangsúlyozta Zeke József.
– A környezetszennyezés és az egyre
fokozódó energiaigény komoly kihívást jelent számunkra. A jelenben és a
jövőben ezek megoldása a legfontosabb feladat. Elmondta: a tudomány és
technika mai fejlettségi szintjén mindez megvalósítható. Ennek ellenére
sokan lehetetlennek tartják a fent leírtak gyakorlati megvalósítását.
Idejét múlta az a „megállapítás”, hogy a nyert energia mennyisége nem
lehet több a bevitt energia mennyiségétől. Nem kell elfelejteni, hogy
az elektronika a ma és a jövő legdinamikusabban fejlődő ágazata. A
legegyszerűbb megoldások és szerkezetek a legtökéletesebbek. Az
elektromos áram a jövő nélkülözhetetlen, tisztán előállított tiszta
energiája.
„Sorozatgyártása és
elterjedése évszázadokra megoldhatja az emberiség legfontosabb
problémáit”
– Szponzorokat, szakembereket és
gyártókat keresek a világ minden részéről a generátor elkészítéséhez,
mert ezt egyedül nem tudom felvállalni. Elsősorban a zöldek és az
ügyben tenni akaró emberek anyagi támogatására számítok – közölte Zeke
József.
– A generátor megépítése érdekében „Generátor Alapot” létesítek,
amelyre a támogatni szándékozók eljuttathatják felajánlásaikat,
adományaikat (elérhetőség a szerkesztőségben – a szerk.). Bízok az
összefogás és együttműködés sikerében, amely „korlátlan” lehetőséget és
jövőt biztosít mindannyiunk és az utánunk következő nemzedék számára.
Forrás: nport.hu
Közel másfél év után folytatjuk a "Fénynél is
gyorsabban" c. cikkünket, nem kevés új meglepetéssel szolgálva.
Figyelem! Egész estés olvasmány, kizárólag ínyenceknek és
fanatikusoknak.
Azóta újabb és újabb, érdekfeszítő elemzések és friss, sok
tekintetben minden képzeletet felülmúló kutatási eredmények születtek;
ám ezek értelmezését csak akkor kezdhetjük meg, ha megértjük a
kvantumfizika varázslatos és misztikus világának alapjait. Már
csak azért is, mert a jelek szerint a kvantumfizika - kilépve a
laboratóriumok zárt világából - hamarosan sokkal-sokkal nagyobb
szerepet fog játszani akár mindennapi életünkben, mint azt valaha
gondoltuk volna.
Ezzel együtt most először publikáljuk cikkünk nemzetközi
publikációra szánt verzióját angolul is; mivel számtalan olyan (saját)
kísérletet is javaslunk, melyet hazánkban talán nem volna lehetőség
elvégezni; míg, ha nem is a kissé elfoglalt LHC-ben, de valamely jól
felszerelt nemzetközi kvantum-optikai laborban erre lehetőség
adódhat. A teljes angol változat, kizárólag ínyenceknek:
Ahhoz, hogy esélyünk legyen elmerülni ebben a varázslatos világban,
először is el kell felejtenünk szinte mindent, amit az objektív
világegyetemről eddig tudunk, tudni véltünk, ill gondoltunk. Ezt már a
"Fénynél is gyorsabban" c. írásunkban is javasoltuk, de ez most
hatványozottan igaz az alább leírtakra. Talán a logikát és a
kommunikáció alapjait megőrizhetjük, de ezeket is csak részben:
kényszerből, fenntartásokkal - hamarosan megértjük, miért.
Ezen kívül szentül hiszünk olyan megkérdőjelezhetetlennek tekintett
(ám tudományosan soha meg nem magyarázott, főleg nem bizonyított)
fogalmakban, mint például az öntudat vagy a szabad akaratunk - és
persze abban is, hogy minden más élőlény rendelkezik ugyanezen
tulajdonságokkal, tőlünk függetlenül.
Bár mindezeket részben már a Heisenberg-féle határozatlansági teória
és az Einstein által napvilágot látott relativitáselmélet is
megkérdőjelezte; a kvantumfizika jelenségei alapjaiban ingatják meg
erre épülő világképünket. Sőt, ha még pontosabbak akarunk lenni -
gyakorlatilag nevetségessé teszik megfigyeléseinket és
önértelmezésünket.