Csütörtök, 2024-03-28
Amatőrcsillagász honlapomja
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
Cikkeim [1]
kedvenc cikkeim [24]
csillagászati hírek [3]
CERN-nel kapcsolatos cikkek [17]
Az OPERA kutatásokkal kapcsolatos cikkek [9]
A fénysebességen túli kutatásokkal foglalkozó cikkek [5]
Az idő dimenzió. [2]
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 7
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Főoldal » Cikkek » kedvenc cikkeim

Az új energia 6.rész
  

Tapintható hologramok

 

Japán tudósok már csak egy lépésre vannak attól, hogy megvalósítsák a sci-fik visszatérő szereplőit, a nem csak látható háromdimenziós képeket. A körbejárható, tevékenységünkre reagáló, sőt tapintható hologramokat.

Hirojuki Sinoda, a Tokiói Egyetem professzora szerint eddig a hologramok csak a szemeknek szóltak, ha az ember megpróbálta megérinteni őket, a keze egyszerűen átment rajtuk. "Most már azonban rendelkezésre áll a technológia, amely hozzáadja a tapintás érzetét a hologramokhoz."

 

A japán kutatók ultrahang hullámokat használnak ahhoz, hogy nyomás érzetét keltsék, ha valaki "megérinti" a hologramot. Ahhoz, hogy a kéz mozdulatait követni tudják és a hologram reagálhasson rá, egyszerűen a Wii nevű népszerű játékkonzol két távirányítóját szerelték fel a hologramot megjelenítő terület fölé.

 

Az új technológiát eddig csak viszonylag egyszerű "tárgyakon" próbálták ki, a távlatok azonban szédítőek. A kutatók például virtuális kapcsolókat akarnak elhelyezni a kórházakban, hogy ezzel is akadályozzák a fertőzések terjedését. Más esetekben Sinoda szerint azért lenne érdemes lecserélni a valóságos tárgyakat hologramokkal, hogy takarékoskodjanak, vagy védjék a környezetet.

 

Nekünk meg a Star trek című népszerű sci-fi sorozat jutott eszünkbe, ahol a hosszú úton az űrhajósok a csillaghajó holofedélzetére, a háromdimenziós virtuális valóságba mennek például kísérleteket folytatni, nyaralni vagy néha akár szexelni a valószerű hologramokkal.

 

 

Jövőbe látás

Áprilisi "tréfáink" közül elsőként ezt a képtelennek tűnő állítást vizsgáljuk meg, amely úgy tűnik, talán mégis tudományos igazolást nyert.
Nagy Gergely | 2009. április 20. 00:31 | Frissítve: 10 napja  RSS hírforrás Nyomtatóbarát verzió

Időkép - Jövőbe látás'; A jövőbe látás egészen néhány évvel ezelőttig az ezotériához, a misztikumhoz, esetleg a sci-fi novellák világához állt legközelebb. Ma viszont már komoly tudományos kísérletek folynak a lehetőség igazolására, amelyek közül legalább egy úgy tűnik, kimondottan sikeres.

A jövőbe látást, mint lehetőséget a tudományos világ nagy része morális, fizikai vagy logikai okok miatt egészen idáig képtelenségnek tartotta és elítélte. Ebben az a furcsa, hogy - a józan ésszel ellentétben - valójában semmilyen fizikai törvény nem gátolja azt (mint ahogy az időutazást sem).

A legtöbben azt állítják, hogy a jövőbe látás, vagy az időutazás egyszerűen azért képtelenség, mert időparadoxont okozna. Hiszen, ha ismerjük a jövőt, akkor megpróbálhatjuk megváltoztatni, és ha ez sikerül, akkor már nem az lesz a jövő, vagyis nem a jövőt láttunk, csak egy lehetőséget - így nem beszélhetünk jövőbe látásról (mint pl.az időben visszafelé utazva, megakadályozva saját születésünket. De mi van, ha megkerülhető ez a logikai csavar?

 

Az időparadaxon elkerülése

Ha jobban belegondolunk legalább három, esetleg négy mód is van arra, hogy a "jövőbe látás" ne okozzon időparadoxont. Ezek közül a negyedik kicsit elvontabb (több, párhuzamosan létező világegyetemet feltételez), de most maradjunk csak a jól ismert, 3+1 dimenziós világunknál. A lehetőségek -

1) Információt kaphatunk a jövőről úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mire/hogyan vonatkozik a kapott információ, és az csak utólag derül ki (így semmit sem tehetünk a jövőbeli esemény elkerülésére, megváltoztatására).
2)Információt kaphatunk a jövőről úgy, hogy pontosan tudjuk, mire vonatkozik, de semmit sem tehetünk, hogy megváltoztassuk a történéseket. (Például, tudjuk, hogy egy repülőgép le fog zuhanni, mert rossz az üzemanyag-mérője, de nem tudjuk értesíeni a pilótát, mert nincs rádiókapcsolat vagy más kommunikációs csatorna).
3)Végül a legérdekesebb lehetőség - információt kapunk a jövőről, amit megpróbálunk elkerülni/megakadályozni, de pont azon események láncolata váltja ki az végkifejletet, amelyet annak elkerülése érdekében tettünk.

Ez utóbbi lehetőség - amelyet több, tudományos-fantasztikus novella és film is sikerrel dolgozott fel - tulajdonképpen azt mondja ki, hogy teljesen téves az elképzelésünk a téridőről, illetve az ok-okozati viszonyokról. Hiszen ebben az esetben valójában legalább annyira az okozat váltja ki az okot, mint fordítva; és ami még ennél is furcsább, ez nem áll ellentétben a jelenleg ismert univerzum fizikai, logikai és matematikai törvényeivel sem. Csupán az emberi felfogóképeség határait teszi próbára, de attól még lehetséges.
Jelenlegi cikkünkben azonban a jövőbe látás első lehetésges formáját vizsgáljuk, mivel ezt sikerült valóban megtörtént eseményekkel összefüggésben, statisztikai módszerekkel, szinte minden kételyt kizáróan bizonyítani.

A Globális Öntudat Project, SETI és a kvantummechanika

Bármilyen hihetetlen, nem valamiféle ezotérikus, sejtéseken alapuló misztériumról van szó, hanem egy közel 15 éve zajló tudományos kísérletről. Kevesen tudnak a létezéséről, és világviszonylatban is csak néhány száz, maximum néhány ezer cikk, interjú vagy TV-műsor jelent meg vele kapcsolatban (ami legalábbis furcsa ilyen volumenű és jelentőségű kutatásoknál).

A projectet a világhírű Princeton egyetemen kezdték el, még a 90-es években, és azóta is folytonosan működik. Talán sokan emlékeznek olvasóink közül a korábban nagy sikert arató, évekig népszerű SETI-kutatási programra, aminek lényege az volt, hogy a NASA rádióteleszkópok által begyűjtött, több száz milliónyi rádiócsatorna és több ezer megfigyelt csillag, naprendszer adásait apró "csomagokra" bontották, amiket interneten lehetett letölteni, hozzá egy szoftverrel, ami kikereste bennük a leginkább gyanús (földönkívüli intelligenciára) utaló jeleket, és ha talált ilyet, visszaküldte azokat a NASA-nak.
A 90-es évek végén Magyarországon és világszerte több ezren, több tízezren csatlakoztak a kutatáshoz, még ha nem is túl sokszor jelentkezett E.T. a képernyőn futó 3 dimenziós spektrumrajzokon.

A Globális Öntudat Project ehhez kicsit hasonló, ám célja alapvetően más. Elosztott rendszerről van szó (mint az Időkép), amelyhez bárki csatlakozhat, méréseit és eredményeit pedig valós időben, interneten küldi vissza a központba. Ez a rendszer jelezte 4 órával előre a WTC elleni támadásokat, 24 órával előre a 2004-es Cunamit. És hogy miért nem tett senki ellene semmit?

Nagyon egyszerű - a rendszer nem mondta meg, mi fog történni, csak azt, hogy valamilyen rendkívüli jelentőségű esemény. Így befolyásolni nem lehetett, ám a véletlen valószínűségét statisztikailag kizártnak lehet tekinteni. Hogy ez hogyan lehetséges? Ehhez először meg kell ismernünk a GCP működését.

Véletlenszámok a jövőből

Fontos megérteni, hogy a Project nem a jövőbe látást célozta meg amikor elindult; az csupán egy véletlen felfedezés, hogy erre is képes lehet.

A terv eredeti célja semmi más nem volt, mint hogy a "tökéletes" véletlenszámok statisztikai eloszlását nyomon kövessék szerte a világon, a fehér zajban előforduló esetleges fluktuációk vizsgálata céljából. Ez olyan, mintha bekapcsolnánk a televíziót egy valóban üres csatornára hangolva, és a rendszertelenül villódzó fekete-fehér pontok eloszlásában keresnénk rendszert. Persze valóban üres csatorna a gyakorlatban nincs; ha villámok, a mosógép szikrái vagy más zajok nem is, a Világegyetem háttérsugárzása akkor is jelen lennének benne. Így ez nem jó a vizsgálat szempontjából; ennél "véletlenebb" véletlenre van szükség.

"Tökéletes véletlen számnak" azt tekintjük, amikor egy szám, vagy számok sorozata elvben semmilyen ismert módon nem következtethető ki előre; nem kapcsolódik emberi tényezőhöz, környezeti hatásokhoz, sem más fizikai/kémiai/biológiai folyamatokhoz. Ha feldobunk egy érmét, annak eredménye nem "igazi véletlen", hogy miként esik le, nagyon bonyolult módon, de kiszámítható lenne a hajítás szögéből, a kezdeti perdületből, a légellenállásból és a sebességből - tehát ez nem "véletlen" szám. Igazi véletlen jelenlegi ismereteink szerint kizárólag kvantummechanikai módon képezhető.

A Heisenberg-féle határozatlansági elv

Ez a tudományos törvényszerűség, amelynek eredeti jelentése többféleképpen értelmezhető, ám gyakorlati végeredményében egyetértenek a kutatók - egy kvantummechanikai szintű részecske tulajdonságait nem lehet egy adott határértéknél pontosabban megmérni, mivel maga a mérés megváltoztatja a részecske állapotát, méghozzá előre ki nem számítható módon. Ezért a kvantummechanikai jelenségek mérése által okozott "zajt" valódi véletlennek, igazi "fehér" zajnak tekinthetjük.

A GCP project pontosan ezt használja fel. A hálózat világszerte elszórtan elhelyezett, kvantummechanikai fehér zajt keltő egységek kimenetét gyűjti össze, és elemzi azok összefüggéseit. Az egységeket Véletlen Esemény-Generátoroknak (Random Event Generator) hívják, és a nap 24 órájában, a hét minden napján, az év 365 napján másodpercenként nem kevesebb, mint 200 db (0 és 1 közötti) véletlenszámot állítanak elő, és küldenek vissza Princeton-ba; mintha másodpercenként 200-szor feldobnánk egy érmét, és az eredményt (fej vagy írás) 1 biten ábrázolnánk. Elméletileg nagy átlagban mindig, tökéletesen egyenletes véletlenszám-eloszlást kellene, hogy kapjunk, és ha nem - akkor valami nagyon különös dolog történik világunkban.

Nem várt eredmények

Egy ideig úgy tűnt, a tökéletes véletlen számok tökéletesen egyenlő eloszlásúak. Bár néha előfordultak statisztikai anomáliák (pl. néhány százalékkal több 1-es érkezett, mint 0, ill. fordítva), de ezek normál fluktuációnak tekinthetőek. Az igazi meglepetés 1997-ben következett be, a Wales-i hercegnő, Lady Diana halálakor. A görbe hirtelen megugrott, a véletlenszámok nem tűntek véletlennek többé. Ahogy a hírek érkeztek, Európa és a Nyugati civilizácók nagy része gyászba borult, a kvantummechanika mintha megbolondult volna. A görbék jó ideig eltolódtak a véletlenből a rendezettség felé; erre semmilyen ismert magyarázat nincsen máig sem.

Mivel az 1997 nyarán keletkezett véletlenszámok láthatóan a világban élő emberek reakciója, érzelmi állapota szerint fluktuálódott, szárnyra kapott az a valóban kissé megdöbbentő feltételezés, hogy a véletlenszámok valahogy kapcsolódnak a kollektív tudatalattihoz (ha létezik ilyesmi). Azóta az elosztott véletlenszám-fluktuációs kutatást Globális Tudatalatti vagy Globális Öntudat Project-nek hívják, ami számtalan társadalmi, fizikai és matematikai kutatásokkal foglalkozó tudósnak okozott komoly fejtörést.

2001. szeptember 11. / 2004. decemberi cunami

Ennél is nagyobb meglepetést okozott 2001. szeptember 11-e, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen történt terrorista-támadás. Azon már nem is csodálkoztak a project vezetői, hogy elképesztő módon megváltozott a véletlenszámok eloszlása, ahogy a hír terjedt a világon, és ahogy az emberek kezdték megérteni, átérezni a tragédia nagyságát, és az egész emberiségre gyakorolt hatását.

Ami megdöbbentette a Princeton egyetem kutatóit, hogy az első, szignifikáns csúcs (amely a véletlenszámok anomáliáit jelzi) már a támadás előtt 4 órával bekövetkezett. Ha elhisszük, hogy a kvmantummechanikai véletlenszámok valóban a globális, kollektív tudatalattinkkal függenek össze valahogyan, akkor is megdöbbentő az eredmény. 2 lehetőség van -

1) Emberek egy igen széles csoportja már 4 órával az esemény előtt tudott annak várható bekövetkeztéről
2) Konkrétan nem egy adott csoport, hanem mindenki előre tudta, hogy valami elképesztő fog történni, csak éppen azt nem, hogy mi.

Mindkét lehetőség rémisztő; az egyik elképesztő és hihetetlen összeesküvés-elméletek végtelen sorát indíthatja el (amiből nem kevés van egyébként sem), a másik pedig az, hogy kollektív tudatalattink valóban a "jövőbe lát".
A 2004-es ázsiai cunami 24 órával előre jelzése ez utóbbi lehetőséget támasztja alá; hacsak nem jelenik meg egy még ennél is hihetetlenebb összeesküvés-elmélet, amely szerint arról is előre tudtak egyesek, hacsak nem ők okozták.

Néhány fontos forrás, interjúk, vonatkozó angol nelvű oldalak


A Project hivatalos honlapja (Princeton egyetem)


Egy populáris TV-riport a témáról (YouTube)


Wikipédia vonatkozó cikkje


Egy független vizsgálat


Még egy sajtómegjelenés


Természetesen ez csak ízelítő, ennél jóval több forrást találhat az, aki még ennél is mélyebben érdeklődik a téma iránt.

Végkövetkeztetés

Jelen cikk írója nem azt állítja, hogy klasszikus értelemben létezik a jövőbe látás, hanem azt, hogy - több száz (szinte valamennyi, interneten elérhető) cikk és publikáció részletes tanulmányozása után legalábbis komolyan feltételezhető, hogy tényleg van valamilyen információ-áramlás a téridő jövőbeli, ill. múltbéli pontjai között.
Ez az információ-áramlás látszólag úgy valósul meg, hogy elkerüli az időparadoxokonat, és nem sérül semmilyen logikai, matematikai vagy fizikai alapelv.

Nem titok az sem, hogy pontosan ez a fajta információ-áramlás lesz a témája következő, provokatív cikkünknek, amelyben a talán nem is annyira vicces áprilisi tréfákat vesszük sorra, méghozzá a fénysebességnél gyorsabb kommunikáció lehetőségét vizsgálva.

Methernitha

forrás: http://fenykapu.free-energy.hu
Egy közösség, mely Ingyen Energiát használ és a Spiritualitást Értékeli
Svájc csodálatos hegyei között terül el Linden - egy kicsi, csöndes hely, melyet egy tucat kisebb falu vesz körül. A megyét Emmental-nak hívják, mely az Ementáli sajtjáról híres.

Linden azonban az ott élő Methernitha nevű csoportjáról és a közösség alapítója, Paul Baumann által épített Thestatika gépéről híres.

A gép a világ minden végéből vonzza az embereket, mivel az az elektromosságot az úgynevezett "ingyenenergiából" nyeri. Sokan úgy gondolják, hogy ez a Thestatika gép lehetne a válasz a világ energiaszükségletére, de a csoport tagjain kívül senki sem tudja, hogy a gép hogyan működik. És bár a methernithai emberek sok tudósnak megmutatták a készüléket, a működési elv továbbra is titok maradt.

Methernitha - A közösség

Methernitha története távolra nyúlik vissza. Paul Baumannak, az alapítónak sok látomása volt, mely Istenhez és a Bibliához vezette. Aztán az ötvenes években elhatározta, hogy a hozzá hasonló emberekkel együtt egy közösséget alapít, mely a Kereszténység elvei szerint fog élni. A methernithai közösség megalakult és a hasonló gondolkodású emberek elkezdtek együtt élni és dolgozni mint egy szociális közösség - mentesen a külső hatásoktól és külső pénztől.

Paul Baumann a Bruderverein (Testvériség) nevű Luteránus közösségben nőtt fel, melynek a hatása tisztán kezdett érződni. Miközben kiemelt szerepet kap az, hogy minden személynek magában kell kifejlesztenie a spiritualitást, az Isteni Törvények betartása kötelező. Baumann vágya egy olyan együttműködés létrehozása volt, mely a Keresztény ideálokon nyugszik. A mai napig is a közösség szinte minden tagja (de nem mindenki) szigorúan betartja ezeket az elveket. Ilyen például a teljes alkoholmentesség.

Az emberek nem klubszerűen szerveződnek. Nincs "Guru"-juk és nincs tagdíj sem. Nem akarnak senkit megtéríteni. Maguknak élnek és a saját dolgaikkal foglalkoznak.

Methernithán belül vannak specializálódott részlegek, melyek finommechanikai gépeket gyártanak, kertészkednek vagy az ácsmesterséget űzik. Methernitha minden tagja tudatában van a társadalmon belüli és a természet egyensúlyával szembeni felelősségükkel. Ennek megfelelően építettek egy példaértékű fűtőberendezést, mely a fahulladék elégetésével termel hőt.

Bárki tagja lehet a közösségnek, ha elfogadja a szabályokat és megtesz minden tőle telhetőt a közös célok elérése érdekében.

Linden polgármestere a következőket mondta Methernitháról:

Ők a saját közösségükön belül élnek. Termékeik kiemelkedő minőségűek és nagy részüket globálisan is jól ismerik. Nincs kerítés se Methernitha lakóinak a házai körül se a falu körül. Az ottlakóknak - számuk körülbelül 120-ra becsülhető, beleértve a gyerekeket is - megvan a saját szabad véleménye és filozófiája, valamint szabad akarata és azt senki sem próbálja a másikra ráerőltetni. Egy másik pozitívum, hogy az ottlakókat öregkorukban is támogatják, beleértve az orvosi ellátást és a társadalmi jólétet egészen a halálukig.

Napjainkban Methernitha egy szociális modell, mely az elveket magas szinten beültette a gyakorlatba, s mindez már ötven éve működik.

Methernitha és az Ingyenenergia

A Methernitha közösség alapításától kezdve létezik egy elektronikai kutató-fejlesztő részleg, mely az alternatív erőforrásokkal foglalkozik. Olyan technológiákra fordítják a figyelmüket, melyek a természetben rejlő erőket aknázzák ki, s közben az ökológiai egyensúlyt sem borítják fel.

Sokan gondolják úgy, hogy az emberiség technológiája hosszútávon kell, hogy szolgáljon bennünket, de Methernithában ezt az elvet teljes mértékben a gyakorlatba is ültették.

Bár sokféle energiaforrás iránt érdeklődnek, a methernithaiak már harminc évvel ezelőtt elkezdtek érdeklődni a kevéssé ismert, sőt, a nagyközönség számára egyáltalán nem ismert energiaforrások iránt is. Ennek a tudományos munkának az eredménye volt a Thestatika gép. Ezt a csodagépet a természet hajtja, semmi egyéb. A methernithaiaknak nagyon különös a véleménye arról, hogy miért tudták pont ők "elkészíteni" ezt a gépet. Azt mondják, hogy az ok az egységük a természettel és az elzárkózás attól a társadalomtól, mely a tudást feltárta.

"Boldogok vagyunk, hogy olyan tapasztalatban van részünk, melynek segítségével paradox módon a legcsodálatosabb és egyben a leghasznosabb eredményeket érhetjük el a legegyszerűbb eszközökkel." - mondják - "Sohasem használtunk fel semmilyen kölcsöntőkét, mivel szabad Svájci polgárok akarunk maradni és nem akarjuk, hogy ilyen vagy olyan módon megkössék a kezünket."

A Thestatika

Ezen cikk írásakor nem tudtunk beszélni a methernithai emberekkel és nem sok dolog ismert a Thestatika gépről sem, így hát csak azt írhatom le, amit maguk a methernithaiak írnak a saját weboldalukon.

Két, egymással ellentétes irányban forgó tárcsa elektrosztatikus töltést generál. Az egyik tárcsa a földet, a másik a felhőket jelképezi. A töltést elektróda ráccsal vezetik el, majd nem érintkező, úgynevezett "antenna kulcsok" segítségével gyűjtik össze és szortírozzák azt.

Miután a gépet kézzel beindították, a tárcsák maguktól pörögnek az elektrosztatikusság törvényeinek megfelelően taszítva, illetve vonzva egymást. Egy egyenirányító dióda tartja a forgómozgást állandó sebességen. Enélkül a dióda nélkül a taszító és vonzó impulzusok azt eredményeznék, hogy a tárcsák egyre gyorsabban és gyorsabban pörögnének. A megfelelő sebességnek nagy jelentősége van. Az optimális teljesítmény eléréséhez egyenletesen és lassan kell forogniuk a tárcsáknak.

A hálókondenzátorok tárolják az energiát, amit aztán egységesen kisütnek, lecsökkentik a nagyfeszültséget és egy kiegészítő készülékkel felépítik a teljesítményt.

A készülék kimenetén egységes egyenáram jelenik meg, melynek nagysága a modell méretétől függően változhat. A gép körülbelül 3-4 kW kimeneti teljesítményt biztosít a levegő nedvességtartalmától függően, míg az elektromos feszültség értéke 270V és 320V közötti tartományban változhat.

Az atmoszféra magas nedvességtartalma az elektromos potenciál létrejöttét akadályozza, úgyhogy minél szárazabb a levegő, annál jobb. Az eddig elért eredmények kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a fő célt sikerült elérni, azaz sikerült bebizonyítani, hogy az ingyenenergia felhasználása valóság.

Mindennek ellenére a kutatások folytatódnak.

A methernithaiak tudják, hogy egy képzett fizikus számára az ő gépük lehetetlenségnek vagy akár még őrültségnek is tűnhet. De a lényeg a következő: "Egy képzett szakembernek a gondolkozása szabad és független kell maradjon és el kell magát zárnia az általánosan elfogadott tudományos elméletektől. Emlékeznie kell arra, hogy az általánosan elfogadott tudomány nem egyszer kényszerült feladni az alapvetőnek tartott elveket."

A methernithaiak a mai tudományt lepkéhez hasonlítják, mely mint egy lárva, csak akkor tudja a környező világ szépségét felfogni, ha kimászik a gubójából. Úgy érzik, hogy ez a felfedezés "csak akkor lehetséges, mikor az ember tudatára ébred a teremtésben végzett igazi szerepére és újból megtanulja felismerni az igazi feladatát. Mert az egész világmindenség egy szigorúan és precízen strukturált rendben működik a teremtő akaratának és szavának megfelelően. Ezért az embernek fel kell ismernie és használnia kell a világegyetem törvényeit, melyek a teremtés egészében és annak minden részében érvényesek."

Az ingyenenergia használata - függetlenül attól, hogy ökológiai szempontból ez milyen jól is hangzik - önmagában nem elegendő. 

A Thestatika Bemutatója

Az évek során a Thestatika gép számos technikusnak és mérnöknek be lett mutatva, akiket a Thestatika különböző változatainak megtekintésére hívtak meg. Ezeknek a technikusoknak és mérnököknek a legtöbbje ma már nyugdíjba van.

A Svájci Hans Holzherr az egyike volt azoknak, akik egy ilyen bemutatót megtekintettek. Itt van a jelentéséből egy részlet, melyet Stefan Harmann fordított angolra:

A következőkben arról a modellről beszélek, melynek a tárcsaátmérője 50 cm. Ez a gép már be volt indítva, mikor a látogatók beléptek a terembe és nem volt leállítva az egész bemutató ideje alatt, mely úgy jó másfél óráig tartott.

Első terhelésként egy 1000 wattos lámpát kapcsoltak rá megközelítőleg tíz másodpercig, melynek a fényessége nem csökkent ezalatt.

A második terhelés egy U-alakú fűtőelem volt, melyet Mr Baumann a kezembe adott. Egy másodperc alatt úgy felforrósodott, hogy azonnal le kellet raknom! Ami különösen nagy benyomást tett rám, az az, hogy amikor visszahúzta az egyik csatlakozó vezetéket (úgy emlékszem, ez a lámpánál volt), akkor egy egy centiméter hosszú ív keletkezett a kimeneti elektróda és a vezeték között körülbelül egy másodpercig. A készülék egy plexiüvegből készült kupola alatt volt elhelyezve. Az alaplap közelében két lyuk volt, melyeken keresztül Baumann a vezetékeket az elektródákhoz csatlakoztatta...

Mindez nagy benyomást tett rám, s szinte lehetetlennek tűnt emellett a lassú forgás mellett. Mindenesetre ezt nem lehetett megmagyarázni csupáncsak az elektrosztatikussággal a Wimshurst géppel összehasonlítva. A perforált lemezeknek - úgy tűnt - kulcsszerepük volt. Az áramszedők és a vezető elektródák között számos kisméretű plexiüveg darab volt, melyek a perforált lemezekre voltak ragasztva. Ezek feladata ismeretlen volt.

Rengeteg találgatás és elképzelés van az Interneten a Thestatika gép felépítésével és működésével kapcsolatban. Ezek nagyon részletesek és technikai jellegűek. De azok, akik Methernithában élnek és dolgoznak, szentül hisznek abban, hogy a Methernitha közösségen kívül nem fog tudni senki se működő prototípust készíteni, hacsak nem rendelkezik ugyanolyan spirituális célokkal, melyek az első Thestatika gép kifejlesztésénél szerepet játszottak.

A methernithaiak hite szerint:

A természet megértéséhez és hangjának meghallásához az embernek meg kell tapasztalnia a csöndet és a magányt. Csak így lehet ezt a technológiai ismeretet megszerezni... a völgyekben és erdőkben, a hegyekben és a tavak partján, olyan helyeken, ahol nem zavarhatnak meg, ott tudja az ember a természetet és önmagát, valamint az egész világmindenség teremtőjét tanulmányozni. Csöndben és koncentrál

Az eredeti angolnyelvű szöveget itt olvashatod el.

 

 

Kategória: kedvenc cikkeim | Hozzáadta:: tegelysajto (2012-06-19)
Megtekintések száma: 1411 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Keresés
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2024
    Ingyenes webtárhely uCoz