Tapintható hologramok
Japán tudósok már csak egy lépésre vannak attól, hogy megvalósítsák a
sci-fik visszatérő szereplőit, a nem csak látható háromdimenziós
képeket. A körbejárható, tevékenységünkre reagáló, sőt tapintható
hologramokat.
Hirojuki Sinoda, a Tokiói Egyetem professzora szerint eddig a
hologramok csak a szemeknek szóltak, ha az ember megpróbálta megérinteni
őket, a keze egyszerűen átment rajtuk. "Most már azonban rendelkezésre
áll a technológia, amely hozzáadja a tapintás érzetét a hologramokhoz."
A japán kutatók ultrahang hullámokat használnak ahhoz, hogy nyomás
érzetét keltsék, ha valaki "megérinti" a hologramot. Ahhoz, hogy a kéz
mozdulatait követni tudják és a hologram reagálhasson rá, egyszerűen a
Wii nevű népszerű játékkonzol két távirányítóját szerelték fel a
hologramot megjelenítő terület fölé.
Az új technológiát eddig csak viszonylag egyszerű "tárgyakon"
próbálták ki, a távlatok azonban szédítőek. A kutatók például virtuális
kapcsolókat akarnak elhelyezni a kórházakban, hogy ezzel is akadályozzák
a fertőzések terjedését. Más esetekben Sinoda szerint azért lenne
érdemes lecserélni a valóságos tárgyakat hologramokkal, hogy
takarékoskodjanak, vagy védjék a környezetet.
Nekünk meg a Star trek című népszerű sci-fi sorozat jutott eszünkbe,
ahol a hosszú úton az űrhajósok a csillaghajó holofedélzetére, a
háromdimenziós virtuális valóságba mennek például kísérleteket
folytatni, nyaralni vagy néha akár szexelni a valószerű hologramokkal.
Jövőbe látás
Áprilisi "tréfáink" közül
elsőként ezt a
képtelennek tűnő állítást vizsgáljuk meg, amely úgy tűnik, talán mégis
tudományos igazolást nyert.
Nagy Gergely | 2009. április 20. 00:31 | Frissítve: 10 napja
Időkép - Jövőbe látás'; A
jövőbe látás egészen néhány évvel ezelőttig az ezotériához, a
misztikumhoz, esetleg a sci-fi novellák világához állt legközelebb. Ma
viszont már komoly tudományos kísérletek folynak a lehetőség
igazolására, amelyek közül legalább egy úgy tűnik, kimondottan sikeres.
A jövőbe látást, mint lehetőséget a tudományos világ nagy
része morális, fizikai vagy logikai okok miatt egészen idáig
képtelenségnek tartotta és elítélte. Ebben az a furcsa, hogy - a józan
ésszel ellentétben - valójában semmilyen fizikai törvény nem gátolja
azt (mint ahogy az időutazást sem).
A legtöbben azt
állítják, hogy a jövőbe látás, vagy az időutazás egyszerűen azért
képtelenség, mert időparadoxont okozna. Hiszen, ha ismerjük a jövőt,
akkor megpróbálhatjuk megváltoztatni, és ha ez sikerül, akkor már nem
az lesz a jövő, vagyis nem a jövőt láttunk, csak egy lehetőséget - így
nem beszélhetünk jövőbe látásról (mint pl.az időben visszafelé utazva,
megakadályozva saját születésünket. De mi van, ha megkerülhető ez a
logikai csavar?
Az időparadaxon elkerülése
Ha
jobban belegondolunk legalább három, esetleg négy mód is van arra, hogy
a "jövőbe látás" ne okozzon időparadoxont. Ezek közül a negyedik kicsit
elvontabb (több, párhuzamosan létező világegyetemet feltételez), de
most maradjunk csak a jól ismert, 3+1 dimenziós világunknál. A
lehetőségek -
1) Információt kaphatunk a
jövőről úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mire/hogyan vonatkozik a kapott
információ, és az csak utólag derül ki (így semmit sem tehetünk a
jövőbeli esemény elkerülésére, megváltoztatására).
2)Információt
kaphatunk a jövőről úgy, hogy pontosan tudjuk, mire vonatkozik, de
semmit sem tehetünk, hogy megváltoztassuk a történéseket. (Például,
tudjuk, hogy egy repülőgép le fog zuhanni, mert rossz az
üzemanyag-mérője, de nem tudjuk értesíeni a pilótát, mert nincs
rádiókapcsolat vagy más kommunikációs csatorna).
3)Végül
a legérdekesebb lehetőség - információt kapunk a jövőről, amit
megpróbálunk elkerülni/megakadályozni, de pont azon események láncolata
váltja ki az végkifejletet, amelyet annak elkerülése érdekében tettünk.
Ez utóbbi lehetőség - amelyet több, tudományos-fantasztikus
novella és film is sikerrel dolgozott fel - tulajdonképpen azt mondja
ki, hogy teljesen téves az elképzelésünk a téridőről, illetve az
ok-okozati viszonyokról. Hiszen ebben az esetben valójában legalább
annyira az okozat váltja ki az okot, mint fordítva; és ami még ennél is
furcsább, ez nem áll ellentétben a jelenleg ismert univerzum fizikai,
logikai és matematikai törvényeivel sem. Csupán az emberi
felfogóképeség határait teszi próbára, de attól még lehetséges.
Jelenlegi
cikkünkben azonban a jövőbe látás első lehetésges formáját vizsgáljuk,
mivel ezt sikerült valóban megtörtént eseményekkel összefüggésben,
statisztikai módszerekkel, szinte minden kételyt kizáróan bizonyítani.
A Globális Öntudat Project, SETI és a kvantummechanika
Bármilyen
hihetetlen, nem valamiféle ezotérikus, sejtéseken alapuló misztériumról
van szó, hanem egy közel 15 éve zajló tudományos kísérletről. Kevesen
tudnak a létezéséről, és világviszonylatban is csak néhány száz,
maximum néhány ezer cikk, interjú vagy TV-műsor jelent meg vele
kapcsolatban (ami legalábbis furcsa ilyen volumenű és jelentőségű
kutatásoknál).
A projectet a világhírű Princeton egyetemen
kezdték el, még a 90-es években, és azóta is folytonosan működik. Talán
sokan emlékeznek olvasóink közül a korábban nagy sikert arató, évekig
népszerű SETI-kutatási programra, aminek lényege az volt, hogy a NASA
rádióteleszkópok által begyűjtött, több száz milliónyi rádiócsatorna és
több ezer megfigyelt csillag, naprendszer adásait apró "csomagokra"
bontották, amiket interneten lehetett letölteni, hozzá egy szoftverrel,
ami kikereste bennük a leginkább gyanús (földönkívüli intelligenciára)
utaló jeleket, és ha talált ilyet, visszaküldte azokat a NASA-nak.
A 90-es évek végén Magyarországon és világszerte több ezren, több
tízezren csatlakoztak a kutatáshoz, még ha nem is túl sokszor
jelentkezett E.T. a képernyőn futó 3 dimenziós spektrumrajzokon.
A
Globális Öntudat Project ehhez kicsit hasonló, ám célja alapvetően más.
Elosztott rendszerről van szó (mint az Időkép), amelyhez bárki
csatlakozhat, méréseit és eredményeit pedig valós időben, interneten
küldi vissza a központba. Ez a rendszer jelezte 4 órával előre a WTC
elleni támadásokat, 24 órával előre a 2004-es Cunamit. És hogy miért
nem tett senki ellene semmit?
Nagyon egyszerű - a rendszer
nem mondta meg, mi fog történni, csak azt, hogy valamilyen rendkívüli
jelentőségű esemény. Így befolyásolni nem lehetett, ám a véletlen
valószínűségét statisztikailag kizártnak lehet tekinteni. Hogy ez
hogyan lehetséges? Ehhez először meg kell ismernünk a GCP működését.
Véletlenszámok a jövőből
Fontos megérteni, hogy a Project nem a jövőbe
látást célozta meg amikor
elindult; az csupán egy véletlen felfedezés, hogy erre is képes lehet.
A
terv eredeti célja semmi más nem volt, mint hogy a "tökéletes"
véletlenszámok statisztikai eloszlását nyomon kövessék szerte a
világon, a fehér zajban előforduló esetleges fluktuációk vizsgálata
céljából. Ez olyan, mintha bekapcsolnánk a televíziót egy valóban üres
csatornára hangolva, és a rendszertelenül villódzó fekete-fehér pontok
eloszlásában keresnénk rendszert. Persze valóban üres csatorna a
gyakorlatban nincs; ha villámok, a mosógép szikrái vagy más zajok nem
is, a Világegyetem háttérsugárzása akkor is jelen lennének benne. Így
ez nem jó a vizsgálat szempontjából; ennél "véletlenebb" véletlenre van
szükség.
"Tökéletes véletlen számnak" azt tekintjük,
amikor egy szám, vagy számok sorozata elvben semmilyen ismert módon nem
következtethető ki előre; nem kapcsolódik emberi tényezőhöz, környezeti
hatásokhoz, sem más fizikai/kémiai/biológiai folyamatokhoz. Ha
feldobunk egy érmét, annak eredménye nem "igazi véletlen", hogy miként
esik le, nagyon bonyolult módon, de kiszámítható lenne a hajítás
szögéből, a kezdeti perdületből, a légellenállásból és a sebességből -
tehát ez nem "véletlen" szám. Igazi véletlen jelenlegi ismereteink
szerint kizárólag kvantummechanikai módon képezhető.
A Heisenberg-féle határozatlansági elv
Ez
a tudományos törvényszerűség, amelynek eredeti jelentése többféleképpen
értelmezhető, ám gyakorlati végeredményében egyetértenek a kutatók -
egy kvantummechanikai szintű részecske tulajdonságait nem lehet egy
adott határértéknél pontosabban megmérni, mivel maga a mérés
megváltoztatja a részecske állapotát, méghozzá előre ki nem számítható
módon. Ezért a kvantummechanikai jelenségek mérése által okozott "zajt"
valódi véletlennek, igazi "fehér" zajnak tekinthetjük.
A
GCP project pontosan ezt használja fel. A hálózat világszerte elszórtan
elhelyezett, kvantummechanikai fehér zajt keltő egységek kimenetét
gyűjti össze, és elemzi azok összefüggéseit. Az egységeket Véletlen
Esemény-Generátoroknak (Random Event Generator) hívják, és a nap 24
órájában, a hét minden napján, az év 365 napján másodpercenként nem
kevesebb, mint 200 db (0 és 1 közötti) véletlenszámot állítanak elő, és
küldenek vissza Princeton-ba; mintha másodpercenként 200-szor
feldobnánk egy érmét, és az eredményt (fej vagy írás) 1 biten
ábrázolnánk. Elméletileg nagy átlagban mindig, tökéletesen egyenletes
véletlenszám-eloszlást kellene, hogy kapjunk, és ha nem - akkor valami
nagyon különös dolog történik világunkban.
Nem várt eredmények
Egy
ideig úgy tűnt, a tökéletes véletlen számok tökéletesen egyenlő
eloszlásúak. Bár néha előfordultak statisztikai anomáliák (pl. néhány
százalékkal több 1-es érkezett, mint 0, ill. fordítva), de ezek normál
fluktuációnak tekinthetőek. Az igazi meglepetés 1997-ben következett
be, a Wales-i hercegnő, Lady Diana halálakor. A görbe hirtelen
megugrott, a véletlenszámok nem tűntek véletlennek többé. Ahogy a hírek
érkeztek, Európa és a Nyugati civilizácók nagy része gyászba borult, a
kvantummechanika mintha megbolondult volna. A görbék jó ideig
eltolódtak a véletlenből a rendezettség felé; erre semmilyen ismert
magyarázat nincsen máig sem.
Mivel az 1997 nyarán
keletkezett véletlenszámok láthatóan a világban élő emberek reakciója,
érzelmi állapota szerint fluktuálódott, szárnyra kapott az a valóban
kissé megdöbbentő feltételezés, hogy a véletlenszámok valahogy
kapcsolódnak a kollektív tudatalattihoz (ha létezik ilyesmi). Azóta az
elosztott véletlenszám-fluktuációs kutatást Globális Tudatalatti vagy
Globális Öntudat Project-nek hívják, ami számtalan társadalmi, fizikai
és matematikai kutatásokkal foglalkozó tudósnak okozott komoly
fejtörést.
2001. szeptember 11. / 2004. decemberi cunami
Ennél
is nagyobb meglepetést okozott 2001. szeptember 11-e, a
Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen történt terrorista-támadás.
Azon már nem is csodálkoztak a project vezetői, hogy elképesztő módon
megváltozott a véletlenszámok eloszlása, ahogy a hír terjedt a világon,
és ahogy az emberek kezdték megérteni, átérezni a tragédia nagyságát,
és az egész emberiségre gyakorolt hatását.
Ami
megdöbbentette a Princeton egyetem kutatóit, hogy az első, szignifikáns
csúcs (amely a véletlenszámok anomáliáit jelzi) már a támadás előtt 4
órával bekövetkezett. Ha elhisszük, hogy a kvmantummechanikai
véletlenszámok valóban a globális, kollektív tudatalattinkkal függenek
össze valahogyan, akkor is megdöbbentő az eredmény. 2 lehetőség van -
1) Emberek egy igen széles csoportja már 4
órával az esemény előtt tudott annak várható bekövetkeztéről
2) Konkrétan nem egy adott csoport, hanem
mindenki előre tudta, hogy valami elképesztő fog történni, csak éppen
azt nem, hogy mi.
Mindkét
lehetőség rémisztő; az egyik elképesztő és hihetetlen
összeesküvés-elméletek végtelen sorát indíthatja el (amiből nem kevés
van egyébként sem), a másik pedig az, hogy kollektív tudatalattink
valóban a "jövőbe lát".
A 2004-es ázsiai cunami 24 órával előre
jelzése ez utóbbi lehetőséget támasztja alá; hacsak nem jelenik meg egy
még ennél is hihetetlenebb összeesküvés-elmélet, amely szerint arról is
előre tudtak egyesek, hacsak nem ők okozták.
Néhány fontos forrás, interjúk, vonatkozó angol nelvű
oldalak
A Project hivatalos honlapja (Princeton egyetem)
Egy populáris TV-riport a témáról (YouTube)
Wikipédia vonatkozó cikkje
Egy független vizsgálat
Még egy sajtómegjelenés
Természetesen ez csak ízelítő, ennél jóval több forrást találhat az,
aki még ennél is mélyebben érdeklődik a téma iránt.
Végkövetkeztetés
Jelen
cikk írója nem azt állítja, hogy klasszikus értelemben létezik a jövőbe
látás, hanem azt, hogy - több száz (szinte valamennyi, interneten
elérhető) cikk és publikáció részletes tanulmányozása után legalábbis
komolyan feltételezhető, hogy tényleg van valamilyen
információ-áramlás a téridő jövőbeli, ill. múltbéli pontjai
között.
Ez az információ-áramlás látszólag úgy valósul meg, hogy elkerüli az
időparadoxokonat, és nem sérül semmilyen logikai, matematikai vagy
fizikai alapelv.
Nem titok az sem, hogy pontosan ez a fajta
információ-áramlás lesz a témája következő, provokatív cikkünknek,
amelyben a talán nem is annyira vicces áprilisi tréfákat vesszük sorra,
méghozzá a fénysebességnél gyorsabb
kommunikáció lehetőségét vizsgálva.
Methernitha
forrás: http://fenykapu.free-energy.hu
Egy
közösség, mely Ingyen Energiát használ és a Spiritualitást Értékeli
Svájc csodálatos hegyei között terül el Linden - egy kicsi, csöndes
hely, melyet egy tucat kisebb falu vesz körül. A megyét Emmental-nak
hívják, mely az Ementáli sajtjáról híres.
Linden
azonban az ott élő Methernitha nevű csoportjáról és a közösség
alapítója, Paul Baumann által épített Thestatika gépéről híres.
A
gép a világ minden végéből vonzza az embereket, mivel az az
elektromosságot az úgynevezett "ingyenenergiából" nyeri. Sokan úgy
gondolják, hogy ez a Thestatika gép lehetne a válasz a világ
energiaszükségletére, de a csoport tagjain kívül senki sem tudja, hogy
a gép hogyan működik. És bár a methernithai emberek sok tudósnak
megmutatták a készüléket, a működési elv továbbra is titok maradt.
Methernitha
- A közösség
Methernitha
története távolra nyúlik vissza. Paul Baumannak, az alapítónak sok
látomása volt, mely Istenhez és a Bibliához vezette. Aztán az ötvenes
években elhatározta, hogy a hozzá hasonló emberekkel együtt egy
közösséget alapít, mely a Kereszténység elvei szerint fog élni. A
methernithai közösség megalakult és a hasonló gondolkodású emberek
elkezdtek együtt élni és dolgozni mint egy szociális közösség -
mentesen a külső hatásoktól és külső pénztől.
Paul Baumann a Bruderverein
(Testvériség) nevű Luteránus közösségben nőtt fel, melynek a hatása
tisztán kezdett érződni. Miközben kiemelt szerepet kap az, hogy minden
személynek magában kell kifejlesztenie a spiritualitást, az Isteni
Törvények betartása kötelező. Baumann vágya egy olyan együttműködés
létrehozása volt, mely a Keresztény ideálokon nyugszik. A mai napig is
a közösség szinte minden tagja (de nem mindenki) szigorúan betartja
ezeket az elveket. Ilyen például a teljes alkoholmentesség.
Az
emberek nem klubszerűen szerveződnek. Nincs "Guru"-juk és nincs tagdíj
sem. Nem akarnak senkit megtéríteni. Maguknak élnek és a saját
dolgaikkal foglalkoznak.
Methernithán
belül vannak specializálódott részlegek, melyek finommechanikai gépeket
gyártanak, kertészkednek vagy az ácsmesterséget űzik. Methernitha
minden tagja tudatában van a társadalmon belüli és a természet
egyensúlyával szembeni felelősségükkel. Ennek megfelelően építettek egy
példaértékű fűtőberendezést, mely a fahulladék elégetésével termel hőt.
Bárki tagja lehet a közösségnek, ha
elfogadja a szabályokat és megtesz minden tőle telhetőt a közös célok
elérése érdekében.
Linden polgármestere a következőket
mondta Methernitháról:
Ők
a saját közösségükön belül élnek. Termékeik kiemelkedő minőségűek és
nagy részüket globálisan is jól ismerik. Nincs kerítés se Methernitha
lakóinak a házai körül se a falu körül. Az ottlakóknak - számuk
körülbelül 120-ra becsülhető, beleértve a gyerekeket is - megvan a
saját szabad véleménye és filozófiája, valamint szabad akarata és azt
senki sem próbálja a másikra ráerőltetni. Egy másik pozitívum, hogy az
ottlakókat öregkorukban is támogatják, beleértve az orvosi ellátást és
a társadalmi jólétet egészen a halálukig.
Napjainkban
Methernitha egy szociális modell, mely az elveket magas szinten
beültette a gyakorlatba, s mindez már ötven éve működik.
Methernitha és az Ingyenenergia
A
Methernitha közösség alapításától kezdve létezik egy elektronikai
kutató-fejlesztő részleg, mely az alternatív erőforrásokkal
foglalkozik. Olyan technológiákra fordítják a figyelmüket, melyek a
természetben rejlő erőket aknázzák ki, s közben az ökológiai egyensúlyt
sem borítják fel.
Sokan
gondolják úgy, hogy az emberiség technológiája hosszútávon kell, hogy
szolgáljon bennünket, de Methernithában ezt az elvet teljes mértékben a
gyakorlatba is ültették.
Bár
sokféle energiaforrás iránt érdeklődnek, a methernithaiak már harminc
évvel ezelőtt elkezdtek érdeklődni a kevéssé ismert, sőt, a
nagyközönség számára egyáltalán nem ismert energiaforrások iránt is.
Ennek a tudományos munkának az eredménye volt a Thestatika gép. Ezt a
csodagépet a természet hajtja, semmi egyéb. A methernithaiaknak nagyon
különös a véleménye arról, hogy miért tudták pont ők "elkészíteni" ezt
a gépet. Azt mondják, hogy az ok az egységük a természettel és az
elzárkózás attól a társadalomtól, mely a tudást feltárta.
"Boldogok
vagyunk, hogy olyan tapasztalatban van részünk, melynek segítségével
paradox módon a legcsodálatosabb és egyben a leghasznosabb eredményeket
érhetjük el a legegyszerűbb eszközökkel." - mondják - "Sohasem
használtunk fel semmilyen kölcsöntőkét, mivel szabad Svájci polgárok
akarunk maradni és nem akarjuk, hogy ilyen vagy olyan módon megkössék a
kezünket."
A Thestatika
Ezen
cikk írásakor nem tudtunk beszélni a methernithai emberekkel és nem sok
dolog ismert a Thestatika gépről sem, így hát csak azt írhatom le, amit
maguk a methernithaiak írnak a saját weboldalukon.
Két,
egymással ellentétes irányban forgó tárcsa elektrosztatikus töltést
generál. Az egyik tárcsa a földet, a másik a felhőket jelképezi. A
töltést elektróda ráccsal vezetik el, majd nem érintkező, úgynevezett
"antenna kulcsok" segítségével gyűjtik össze és szortírozzák azt.
Miután
a gépet kézzel beindították, a tárcsák maguktól pörögnek az
elektrosztatikusság törvényeinek megfelelően taszítva, illetve vonzva
egymást. Egy egyenirányító dióda tartja a forgómozgást állandó
sebességen. Enélkül a dióda nélkül a taszító és vonzó impulzusok azt
eredményeznék, hogy a tárcsák egyre gyorsabban és gyorsabban
pörögnének. A megfelelő sebességnek nagy jelentősége van. Az optimális
teljesítmény eléréséhez egyenletesen és lassan kell forogniuk a
tárcsáknak.
A hálókondenzátorok tárolják az energiát,
amit aztán egységesen kisütnek, lecsökkentik a nagyfeszültséget és egy
kiegészítő készülékkel felépítik a teljesítményt.
A
készülék kimenetén egységes egyenáram jelenik meg, melynek nagysága a
modell méretétől függően változhat. A gép körülbelül 3-4 kW kimeneti
teljesítményt biztosít a levegő nedvességtartalmától függően, míg az
elektromos feszültség értéke 270V és 320V közötti tartományban
változhat.
Az atmoszféra magas nedvességtartalma az
elektromos potenciál létrejöttét akadályozza, úgyhogy minél szárazabb a
levegő, annál jobb. Az eddig elért eredmények kétséget kizáróan
bizonyítják, hogy a fő célt sikerült elérni, azaz sikerült
bebizonyítani, hogy az ingyenenergia felhasználása valóság.
Mindennek ellenére a kutatások folytatódnak.
A
methernithaiak tudják, hogy egy képzett fizikus számára az ő gépük
lehetetlenségnek vagy akár még őrültségnek is tűnhet. De a lényeg a
következő: "Egy képzett szakembernek a gondolkozása szabad és független
kell maradjon és el kell magát zárnia az általánosan elfogadott
tudományos elméletektől. Emlékeznie kell arra, hogy az általánosan
elfogadott tudomány nem egyszer kényszerült feladni az alapvetőnek
tartott elveket."
A
methernithaiak a mai tudományt lepkéhez hasonlítják, mely mint egy
lárva, csak akkor tudja a környező világ szépségét felfogni, ha
kimászik a gubójából. Úgy érzik, hogy ez a felfedezés "csak akkor
lehetséges, mikor az ember tudatára ébred a teremtésben végzett igazi
szerepére és újból megtanulja felismerni az igazi feladatát. Mert az
egész világmindenség egy szigorúan és precízen strukturált rendben
működik a teremtő akaratának és szavának megfelelően. Ezért az embernek
fel kell ismernie és használnia kell a világegyetem törvényeit, melyek
a teremtés egészében és annak minden részében érvényesek."
Az ingyenenergia használata -
függetlenül attól, hogy ökológiai szempontból ez milyen jól is hangzik
- önmagában nem elegendő.
A Thestatika Bemutatója
Az
évek során a Thestatika gép számos technikusnak és mérnöknek be lett
mutatva, akiket a Thestatika különböző változatainak megtekintésére
hívtak meg. Ezeknek a technikusoknak és mérnököknek a legtöbbje ma már
nyugdíjba van.
A
Svájci Hans Holzherr az egyike volt azoknak, akik egy ilyen bemutatót
megtekintettek. Itt van a jelentéséből egy részlet, melyet Stefan
Harmann fordított angolra:
A
következőkben arról a modellről beszélek, melynek a tárcsaátmérője 50
cm. Ez a gép már be volt indítva, mikor a látogatók beléptek a terembe
és nem volt leállítva az egész bemutató ideje alatt, mely úgy jó másfél
óráig tartott.
Első terhelésként egy 1000 wattos
lámpát kapcsoltak rá megközelítőleg tíz másodpercig, melynek a
fényessége nem csökkent ezalatt.
A második terhelés egy
U-alakú fűtőelem volt, melyet Mr Baumann a kezembe adott. Egy másodperc
alatt úgy felforrósodott, hogy azonnal le kellet raknom! Ami különösen
nagy benyomást tett rám, az az, hogy amikor visszahúzta az egyik
csatlakozó vezetéket (úgy emlékszem, ez a lámpánál volt), akkor egy egy
centiméter hosszú ív keletkezett a kimeneti elektróda és a vezeték
között körülbelül egy másodpercig. A készülék egy plexiüvegből készült
kupola alatt volt elhelyezve. Az alaplap közelében két lyuk volt,
melyeken keresztül Baumann a vezetékeket az elektródákhoz
csatlakoztatta...
Mindez nagy benyomást tett rám, s
szinte lehetetlennek tűnt emellett a lassú forgás mellett. Mindenesetre
ezt nem lehetett megmagyarázni csupáncsak az elektrosztatikussággal a
Wimshurst géppel összehasonlítva. A perforált lemezeknek - úgy tűnt -
kulcsszerepük volt. Az áramszedők és a vezető elektródák között számos
kisméretű plexiüveg darab volt, melyek a perforált lemezekre voltak
ragasztva. Ezek feladata ismeretlen volt.
Rengeteg találgatás és elképzelés van az Interneten a Thestatika
gép felépítésével és működésével kapcsolatban. Ezek nagyon részletesek
és technikai jellegűek. De azok, akik Methernithában élnek és
dolgoznak, szentül hisznek abban, hogy a Methernitha közösségen kívül
nem fog tudni senki se működő prototípust készíteni, hacsak nem
rendelkezik ugyanolyan spirituális célokkal, melyek az első Thestatika
gép kifejlesztésénél szerepet játszottak.
A methernithaiak hite szerint:
A
természet megértéséhez és hangjának meghallásához az embernek meg kell
tapasztalnia a csöndet és a magányt. Csak így lehet ezt a technológiai
ismeretet megszerezni... a völgyekben és erdőkben, a hegyekben és a
tavak partján, olyan helyeken, ahol nem zavarhatnak meg, ott tudja az
ember a természetet és önmagát, valamint az egész világmindenség
teremtőjét tanulmányozni. Csöndben és koncentrál
Az eredeti angolnyelvű szöveget itt olvashatod el.
|