| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
2013-ban a csillagászat átlépheti határait
2013-ban a csillagászat átlépheti határait
2009. május 6. 14:09, szerda
A valaha észlelt legtávolabbi kozmikus robbanás tökéletes célpontja lehet a James Webb Űrtávcsőnek, állítják a Hubble utódján dolgozó tudósok.
A gamma sugarú kitörés legalább 13 milliárd fényévnyi távolságban
zajlott le, ami olyan távoli, hogy a jelenleg üzemben levő távcsövek
bőven képességeik maximumát súrolták ahhoz, hogy akárcsak a
legcsekélyebb információval szolgálhassanak az eseményről. A NASA a
2013-ban pályára állítandó James Webb űrtávcsövével pontosan a kozmosz
ezen birodalmának rendkívül részletes tanulmányozását tűzte ki céljául.
Ahhoz hogy ilyen messzeségekbe kémleljen, az obszervatórium az amerikai
űrügynökség legnagyobb és technikailag legtöbb kihívást maga mögött tudó
teleszkóp küldetése lesz. Elsődleges tükre 6,5 méter átmérőjű, közel
háromszor szélesebb, mint a Hubble-é.
A hatalmas tükör egy ennél is nagyobb, teniszpálya méretű nappajzs
mögött húzódik majd meg. A szerkezet a Nap és a Föld sugárzásától védi
az obszervatóriumot, -250 Celsius fokos hőmérséklet alatt tartva a
műszert bolygónktól 1,5 millió kilométerre húzódó pályáján. Erre a
rendkívüli hidegre azért van szükség, mert a James Webb infravörös
fényben készít felvételeket a világegyetemről. A hő infravörös fény, így
a Nap hatalmas hője, vagy akár a Föld hősugárzása tönkreteheti a
kozmosz mélyének galaxisairól és haláltáncukat járó csillagairól
készített felvételeket és méréseket. Az ötrétegű nappajzs alatt a
műszerekhez a Nap energiájának kevesebb mint egymilliomod része jut el.
Mivel a James Webben minden elem hatalmas, joggal nevezhetjük a valaha
volt legbonyolultabb üzembehelyezési procedúrának, amit a NASA és a
küldetésben közreműködő partnerei, az európai és a kanadai űrügynökségek
eddig megkíséreltek. Ráadásul a méretes űreszközt még össze kell
hajtogatni, hogy elférjen az európai Ariane 5 rakéta orrkúpjában. Az
űrtávcső úgy fog kibontakozni, mint egy pillangó a bábból, ahogy
megkezdi utazását a világűrben.
Három teljes napon át parancsok záporoznak majd a földi irányítás
részéről a James Webbre, melyek az űrtávcső két hatalmas "árbocának"
kibontását irányítják. Ezekből bomlanak ki, és araszolnak szépen lassan a
helyükre a szilícium borítású nappajzs hártyák. Ezután már beüzemelhető
a szegmentált szerkezetű főtükör, egy finomra csiszolt, könnyűsúlyú
berillium hatszögekből álló mozaik, aminek két oldala egy lehajtható
lapú asztal stílusában visszahajlik a kilövés alatt. A két szekciót apró
motorok emelik a helyükre, újraalkotva a 6,5 méteres fénygyűjtő
tányért.
Több hónapnyi tesztelést követően - ami egyben elegendő időt is nyújt a
távcső számára az üzemi hőmérsékletére hűléshez - megkezdődik a
tényleges tudományos munka. Azzal, hogy a csillagászok elé tárulnak az
univerzum legtávolabbi objektumai, egyben betekintést nyernek a kozmosz
történelmének mélységeibe is.
A fény ugyan rendkívül gyors, de véges. Így amikor a csillagászok
elcsípték a csúcsdöntő gamma sugarú kitörést, olyasvalamit észleltek,
ami mindössze pár százmillió évvel az ősrobbanás után zajlott le.
Feltehetőleg valamilyen óriáscsillag robbant fel olyan energiával, ami
messze túlragyogta az otthonául szolgáló, a jelenlegi technikákkal
láthatatlan ősgalaxist. Marcia Rieke, a James Webb NIRCam
(infravörös-közeli kamera) műszerének főfelügyelője szerint a jelenlegi
távcsövek nem sok részlettel tudnak szolgálni azon túl, hogy egy
hatalmas robbanást észleltek. "A James Webb képes lesz látni magát a
galaxist is, amiben a gamma kitörés lezajlott, sőt a csillagok
spektrumát is meg tudja majd határozni" - magyarázta a BBC-nek. Utóbbi információ segíthet megtalálni a csillagászoknak a robbanásért felelős csillagot.
Az életnagyságú modell a készítőkkel az előtérben
A világegyetem történelmének kezdetekor a galaxisok többsége sokkal
kisebb volt a mostani csillagóceánoknál, lakói azonban jóval nagyobbak
voltak a maiaknál. A világegyetem legelső csillagai ismereteink szerint
valóságos kozmikus szörnyetegek voltak. Az ősrobbanást követő
egy-kétszázmillió évben kezdtek kialakulni, amikor az univerzum hidrogén
és hélium gáz sötét üressége volt csupán. Az elméleti tudósok
számításai szerint mivel ezek a csillagóriások csak hidrogénből és
héliumból formálódtak, tömegük elérhette akár 300 Napét is. Az egyszerű
összetevők forróbbá, fényesebbé és sokkal rövidebb életűvé tették őket,
mint a jelenlegi csillagok.
"Mindezeket elképesztő részletességgel számították ki és jósolták meg,
továbbá döbbenetes számítógépes animációk állnak rendelkezésünkre arról,
ahogy mindez végbemehetett" - mondta a James Webb projekt vezető
tudósa, a Nobel-díjas John Mather. "Rendkívül izgalmas lenne
megállapítani, hogy ezek közül melyek valósak." Ahhoz hogy a legkorábbi
különálló csillagokat szemügyre vegye, még a James Webb sem valószínű,
hogy elég erős lesz. Mather azonban bizakodó, úgy véli a távcső legalább
az úgynevezett "mikro-galaxisokat" megtalálja, melyekben az első
csillaggenerációk tagjai összecsoportosultak.
|
| Kategória: csillagászati hírek | Hozzáadta:: tegelysajto (2012-06-19)
|
| Megtekintések száma: 404
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
