A csillagászok egymás után jelentették be, hogy égi kísérőnknél és vörös szomszédunknál is vízre utaló jelekre bukkantak.
A Holdon a Déli-sark egy ősi kráterének fenekéről feltételezik,
hogy olyan szokatlanul fényes, hogy akár az ötöde is vízjégből lehet -
igaz, csupán egy mikrométer vastagságú rétegről van szó. Azonban a
felszínt tanulmányozó kutatók bevallása szerint elképzelhető egy másik magyarázat, mivel a kráter nem éppen szokványos.
Előfordulhat, hogy a fenék a fényes felszínt annak köszönheti, hogy
(helyzetéből kifolyólag) kevéssé érintette az űridőjárás hatása. A 3,2
kilométer mély, 20 kilométer széles (a földi déli sark kutatójáról
elnevezett) Shackleton ugyanis szinte pontosan a Hold déli sarkánál
található - emiatt a folyamatosan jéghideg völgyet egyrészről alig éri
napfény, másrészről nagyjából olyan állapotban van, mint keletkezésének
idején, hárommilliárd éve.
A Mars "nedvessége" még ennél is komplikáltabb. Bár a kutatók szerint
a bolygó kérgének vízkoncentrációja a Földéhez lehet hasonló, erre
csupán közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésükre. Nem magát a
bolygót vizsgálták ugyanis, hanem a Mars anyagából álló, 2,5 millió éve
keletkezett meteoritokat.
Eredményeik arra engednek következtetni, hogy a vörös bolygó kőzetei
70-300 ppm (részecske a millióban) vízkoncentrációval bírnak -
összehasonlításképp a Földön ez 50-300 ppm. Amennyiben ez igaz, a vörös
bolygó egykor képes lehetett az élet fenntartására.