Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Főoldal » 2012 » Június » 24 » Egy mohikán a fizikusok világából
8:13 AM Egy mohikán a fizikusok világából |
Mi okozza a fénysebesség állandóságát minden vonatkoztatási rendszerben? |
---|
Nos
hanyat fogtok esni, annyira piszokegyszerű. Míg modern fizikusaink a
fénysebesség állandóságát mindenféle, egymáshoz képest különböző
sebességgel mozgást végző koordináta renszerekkel és nemlétező
inerciarendszerekkel próbálták megdumálni, addig megfeledkeztek arról,
hogy a fotonoknak az új vonatkoztatási rendszerbe történő belépésekor
megváltozik a tömege, rezgésszáma, kinetikus és elektromágneses
energiája. És bizony, ha modern fizikusaink toppon lettek volna, mint
ahogy soha, akkor eszükbe juthatott volna az, hogy a fotonokat
valamilyen hatásnak kell érni, és bizony hatás kölcsönhatás nélkül nem
létezik. Nos itt következik a pofonegyszerű oka annak, hogy minden
vonatkoztatási rendszerben a fény sebessége miért marad állandó. Vegyük
az egyik legegyszerűbb példáját annak, hogy mi miatt marad a fény
sebessége minden vonatkoztatási rendszerben ugyanakkora! A prizmával ki
tudjuk mutatni, hogy a fényforrás távolodik vagy közeledik a prizmától.
Na itt jön a kis nyúl, ugyanis a
prizma anyagának és a foton anyagának a kölcsönhatása a ludas abban,
hogy a fénysebesség a megfigyelő vonatkoztatási rendszerében is ugyanaz
marad, mint a fényforráséban. A fényforrás és a prizma egymástól való
távolodása esetén a foton a prizma anyagának tömeget és elektromágneses
energiát ad át. Mivel a foton ily módon tömeget vesztett, ezért a
távolodó prizma vonatkoztatási rendszerében újra felgyorsul, amikor a
prizmával érintkezik, méghozzá arra a sebességre, mellyel a
fényforrásból való kilépéskor rendelkezett, azaz a fénysebességre. Mivel
a foton elektromágneses energiát is vesztett, így az f = E/h képlet
alaján lecsökken az elektromágneses rezgésszáma, melynek következménye
az úgynevezett vörös felé való eltolódás. Amikor a fényforrás és a
prizma közeledik egymáshoz, akkor viszont a prizma agyaga ad át tömeget
és elektromágneses energiát a fotonnak. Mivel a foton tömege
megnövekedett, így ahelyett, hogy a foton fényforrásbeli sebessége
összeadódna a prizma sebességével, ehelyett a tömegnövekedés
miatt a foton lelassul és a prizmából kilépve szintén a fénysebesség
lesz a sebessége. Mivel a foton a prizma anyagától plusz elektromágneses
energiát kapott, így az f = E/h képlet alapján megnövekszik az
elektromágneses rezgésszáma, ami a kék felé való vonaleltolódás okozója.
Tehát mindenkor az adott detektáló eszköz anyagának és a foton anyagának a köncsönhatása a fénysebesség állandóságának az okózója.
Az igazság az, hogy ezt a hatást hat évvel ezelőtt az
atomfizika oldalamon a 2.7.5. fejezetben már leírtam röviden, de úgy
gondoltam, hogy nem ártana egy gyakorlati példával is kifejteni. |
---|
Tartalom Dr. Patkós András: Mese a fotonról és az antifotonról |
---|
Szervusztok
Gyerekek! Remélem már ágyban vagytok és onnét scrollozzátok ezt az
oldalt. Történt egyszer, hogy a nagyon, nagyon nagy és nemzetközileg is
elismert relativitáselmélet szakértő, Lukácsy Béla, a Nil-nihil (bocsi:
Tér-idő) című műsor egyik vezetője - mint megannyiszor - ismét meghívta
barátját, az ELTE tanszékvezetőjét, Dr. Patkós Andrást, hogy
cserverésszenek arról a "világszenzációról", miszerint nagyon okos
fizikusoknak sikerült már atomokat 1 méteres távolságra teleportálniuk.
Patkós András többek között elmondta, hogy ezzel a módszerrel soha nem
fognak tárgyakat, embert vagy akárcsak egy vírust is teleportálni, mivel
az atomjaira szétszedett dolgok soha nem tudnának ugyanabban a formában
újra összeállni, ugyanis ehhez az atomok mindegyikének meg kellene
találnia azokat a társaikat, melyekkel a szétszedés előtt kapcsolódtak.
Ehhez csak gratuláni tudok, mivel maximálisan egyetértek vele. Mi a
francnak elemi alkotórészeire szétszedni valamit, ha egyben akár a
Marsra
is el lehet juttatni? Szerintem sincsenek ki négysarokra, akik ilyen
hülyeséggel foglalkoznak. Nos ez még nem a mese volt, az csak most
következik. Patkós András példaként említette meg, hogy ha bizonyos
kristályokat megfelelő frekvenciájú fénnyel világítunk meg, akkor a
kristálynak ütköző fotonból egy foton és egy antifoton keletkezik, az
egyik előre a másik hátrafelé indul el, és mind a kettőnek kétszer
akkora a hullámhossza, mint a megvilágító fényé volt, így ebből is
látható, hogy ezek soha nem fognak egymásra találni. Azt márcsak én
teszem hozzá, hogy egyetlen másodperc alatt 600000 km távolságra
kerülnek egymástól. Na ez volt ám a nagy mese. Először is van egy
kérdésem. Mitől antirészecskéje egymásnak két ugyanolyan foton? Az
egyiknek van fütyije, a másiknak meg nincs? A csudába is, de hihetetlen.
Bár az oldalam címe is az, hogy elég volt a hülyeségből, és nem győzöm a
cikkeimben is felhívni állandóan a modern fizika ostoba magyarázataira a
figyelmet, ezek a professzorok nem tanulnak semmiből. Nos
a következő piszok egyszerű fizikai jelenség játszódik le. Amikor a
foton a kristály atomjának ütközik, akkor az atomból kiüt egy fele
akkora energiájú és frekvenciájú fotont, mint amekkora energiával és
frekvenciával az atomnak ütköző foton rendelkezett. A kiütött foton abba
az irányba indul el, amelyik irányba az őt kiütő foton haladt volna
tovább, ha nem ütközött volna az atom fotonjával. Mivel a kiütött foton
frevenciája fele akkora, mint az őt kiütő fotoné volt, így egyértelmű,
hogy kétszer akkora lesz a hullámhossza, mint az őt kiütő fotoné volt.
Az ütköző foton az ütközéskor elveszíti energiájának és elektromágneses
rezgésszámának a felét, hiszen az energiájának a fele a kiütéshez
szükséges munkára fordítódott. Az atomnak történő ütközést követően a
foton visszapattan az atomról és abba az irányban folytatja az útját
kétszer akkora hullámhosszal, amelyből érkezett. Tehát egész egyszerűen
egy foton kiüt az atomból egy másikat, majd visszapattan az atomról. Ez
van amióta Max Planck berakatta az észt
a modern fizikusokkal a spájzba, oszt azóta sem ugrik be nekik, hogy
hol hagyták.
Más, de ide kapcsolódik. A MR1 Kossuth Rádió Tér-idő
műsorában Esti Judit műsorvezető segítségével ámította két nagyeszű
KFKI-s modern fizikus a dilettáns hallgatóságot. A "korszakalkotó"
kutatásuk arról szólt, hogy keresik az antifotont. Esti Judit feltette
nekik a nagy tudományos kérdést, hogy miben különbözik egy ilyen foton a
rendes fotontól? A két kretén egyike elmagyarázta, hogy a foton balra
forog, az antifoton pedig jobbra, de hogy érthetőbb legyen, hozzá
tették, hogy úgy kell elképzelni, hogy a fotonnak kis kék zászló van a
KEZÉBEN, az antifotonnak pedig kis piros zászló van a KEZÉBEN. Gyerekek!
Ha ezt az idióta dumát nem a MR1 tudományos műsorában, hanem egy
játszótéren eresztettétek volna el, akkor a homoksütit tuti, hogy a
szátokba nyomták volna. Szerintem nektek a bogárgyüjteményetekből
márcsak a propelleres dongó hiányzik.
A Föld felszínének egy négyzetméter felületére egy
másodperc alatt 1400 Joule fényenergia érkezik, ami azt jelenti, hogy
egy négyzetméter felületre egyetlen másodperc alatt 1021 - 1022
darab foton érkezik a Napból év milliárdok óta, és még senki nem talált
benne antifotont. Pedig a két agyatlan értelmezése alapján találhatott
volna, mivel a Nap fényében nagy valószínűséggel ugyanannyi foton áll
fejjel felfelé, mint amennyi fejjel lefelé, vagyis a Nap fényében
ugyanannyi foton forog szemből nézve jobbra, mint balra, és egyik sem
antirészecskéje a másiknak. Ha pedig fejen állva nézzük a fotonok
forgását, akkor az a foton, amely az előbb még jobbra forgott már balra
fog forogni, mig a balra forgott már jobbra. Jogosan merül fel a kérdés,
hogy akkor ez a két idióta az adófizetők pénzén mit is kutat?! |
---|
|
Megtekintések száma: 1429 |
Hozzáadta:: tegelysajto
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|